Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Dobry Judit: A világra nyíló ablak (S. Fenyő Sarolta A fordítás mint közvetítés c. könyvéről)
A világra nyíló ablak (Simigné Fenyő Sarolta A fordítás mint közvetítés című könyvéről) A Miskolci Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének oktatójaként dolgozó Simigné Fenyő Sarolta könyvének már a borítója is sokatmondó - a szürke téglafalon elhelyezett ablak kitárt zsalugátereivel elég érzékletes módon kívánja kifejezni vizuális eszközökkel azt, ami a mű címében szerepel. A műfordításnak köszönhetően az olvasók betekintést nyerhetnek mindabba, ami „falaik” mögött zajlik, egy másik, számukra addig talán ismeretlen (b)irodalomba, s ezáltal akár egy addig fel nem fedezett kultúrába is. Simigné Fenyő Sarolta foglakozik munkájában a fordító grammatikai, szocio- lingvisztikai, szövegalkotói, kulturális és politikai kompetenciájával; a fordítással mint nyelvészeti és kulturális tevékenységgel, ismereteit elméleti és empirikus kutatásokra alapozza, a fordítások alapján gyűjtött példák elemzésekor kommentálja azt is, hogy a fordító a vizsgálat tárgyát képező lexikai egységnek melyikét választotta (alapjelentés, ráépülő pluszjelentések, esetleg a konnotációk valamelyikét). A szerző mindjárt az első fejezetben hangsúlyozza a fordításnak az információ közvetítésében betöltött szerepét, továbbá felsorolja a fordítóval szemben támasztott követelményeket, megemlíti többek közt Theodore Horace Savory tizenkét pontját a jó fordításról, melynek érdekessége, hogy soha egyetlen fordítás sem felelhet meg teljesen az összes kritériumnak, hiszen az egyes pontok egymást kizáró feltételeket tartalmaznak, gondolok itt például arra az állításpárra, mely szerint egyrészt a fordításnak az eredeti mű szó szerinti megfelelőjének kell lenni, viszont a következőkben már azt hangsúlyozza, a fordításnak a szó szerinti megfelelés helyett a mű gondolatainak tükrözésére kell törekednie. Az amerikai Werner Winter és Laurence Venuti pesszimista nézeteit is megemlíti, akárcsak Eugene Nida dinamikus ekvivalencia fogalmát, illetve a nevéhez fűződő transzformációs modellt. A fordító tevékenységével kapcsolatban megjegyzi, hogy munkájának első szakaszában grammatikai, szemantikai, illetve konnotatív elemzést kell végeznie, második folyamatként az átvitelt nevezi meg a szerző, harmadikként pedig az átstrukturálást mint a fordítási folyamat egyik lehetséges leképezését. A következő fejezetben a könyv írója a fordítást mint nyelvészeti folyamatot mutatja be, s ezt a tevékenységet különböző megközelítések alapján szemlélteti, hivatkozván a Langacker és Bamberg nevéhez fűződő ún. biliárdgolyó-modellre, amelynek lényege a környező valóság akképp való értelmezése, mint elkülöníthető KÖNYVRŐL KÖNYVRE
