Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Dobry Judit: A világra nyíló ablak (S. Fenyő Sarolta A fordítás mint közvetítés c. könyvéről)
90 KÖNYVRŐL KÖNYVRE tárgyak egészéé, miközben a tárgyak mindegyike meghatározott helyzetet foglal el; valamint az ennek kezdeteit továbbfejlesztő színpadmodellre, mely feltételezi, hogy a valóságban egymással kölcsönös viszonyban levő tárgyak helyzetváltozását a szemlélők a színházi előadást figyelemmel kísérő nézőkhöz hasonlóan látják. Simigné hangsúlyozza, a fordítás során fontos, hogy érvényesüljön Charles Fiimore esetgrammatikája, melynek értelmében az ige olyan esetkereteket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a fordító számára valamelyik szereplő nézőpontjának explicitté tételét. Példák által szemléltet továbbá bizonyos fordítói stratégiákat, amelyekkel kifejezhetőek az egyes nézőpontok, de ezek a stratégiák szolgálhatnak akár bizonyos rétegnyelvi sajátságok kompenzálására is. A továbbiakban sorra kerül az alapinformáció és metainformáció fogalmának ismertetése, bemutatja a metainformációs kutatásokkal foglalkozó szakirodalmat, példák segítségével illusztrálja a metainformációs nyelvi elemek működését, a metainformációs igékkel kapcsolatban pedig kitér olyan lehetséges fordítói stratégiákra is, mint a lexikai jelentés konkretizálása, illetve generalizálása, a lexikai jelentések összevonása. Foglalkozik mindemellett azzal a jelenséggel is, amely során a fordítók a metainformációs igéket tartalmazó szerkezeteket grammatikai cserék segítségével fejezik ki. A fejezet végén megemlíti Áprily Lajos Anyegin-fordítását, aki a szöveg magyarra ültetésekor bizonyos helyeken teljes átalakítást hajtott végre, esetleg lexikai betoldások segítségével érte el azt, hogy a magyar olvasó talán még gazdagabb élményben részesüljön, mintha oroszul olvasta volna az Anyegint. A negyedik fejezet is a metainformációs struktúrákkal foglalkozik, pontosabban a velük kapcsolatos fordítói stratégiákkal, mint a metainformációs elemek betoldása és kihagyása. Az előbbi stratégia esetében megállapítja, ez egyértelműen az olvasó érdekeit szolgálja, ellenben az utóbbi stratégia alkalmazásakor akár veszteség is keletkezhet a fordításban. A fejezet összegzésében a következő olvasható: „Magyarországon elsőként tettünk kísérletet arra, hogy a metainformációs kutatásokat »beemeljük« a fordítástudományba és ezzel a tudományterület interdiszciplináris jellegét erősítsük.” A következő fejezetben, ahogy ezt a címe is elárulja, a kulturális közvetités- ről, annak lehetséges módjairól ír a szerző, hiszen a fordítónak az is feladata, hogy „a szókészleti alapegységeket a célnyelvi kultúrában elfogadott szokásoknak megfelelően válassza ki, továbbá figyelembe vegye azok konnotatív jelentését is, a mondatok grammatikai megformáltságát pedig a célnyelv normáihoz igazítsa.” Véleménye szerint a műfordítónak tisztában kell lennie azzal, miképp strukturálják egyes kultúrákban a színskálát vagy példának okáért a rokonsági viszonyokat. Értelmezést nyer a reália fogalma is, kitérve a szükebb és tágabb értelemben vett reáliákra, példaként pedig Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét hozza a szerző, illetve annak angol és orosz forditását, s az azokban megjelenő reáliákat. Ismerteti a leggyakrabban alkalmazott fordítói stratégiákat - a reáliák kihagyását, generalizálását, de említést tesz a lexikai jelentésük felbontásáról is, mint lehetséges
