Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly: Kényszermunka, deportálás, ki- és betelepítés (Bori község kálváriája)
Kényszermunka, deportálás, ki- és betelepítés 85 lett beszerezni-felmutatni. Az előzetes összeírási ív egyébként olyan adatokat tartalmazott, mint az átköltöző telekingatlanainak felsorolása, az építményi ingatlanok felsorolása, a jövő termésbe való befektetések, a lábon álló termés, a kompenzálandó ingóságok stb. Arról, hogy mit jelentett a boriak kényszerkitelepitése, fájdalmak sorát lehetne idézni. A szülőföld kényszerű elhagyása, az onnan való erőszakos elüldözés önmagában is nagy tragédia, megmagyarázhatatlan és mély sebeket ejtő esemény. Mind a faluközösség: a felekezet, a nemzetiség, a rokonság és a családi kötelékek, mind az egyéni sorsok szempontjából. Hisz házakat, kerteket, gyümölcsösöket, szőlőket, erdőket, legelőket, réteket, gabonaföldeket kellett otthagyni; templomtól, iskolától, temetőtől kellett megválni. S mindemellett családok: gyermekek és aggastyánok, özvegyek és árvák indultak földönfutókként a bizonytalanság felé. Hogy érzékeltessük a politikusok okozta fájdalmat és igazságtalanságot, érdemes idézni a Boriból kitelepített egyik lakos nekem, Fuchsné által elküldött régi feljegyzéséből is: „ Ismétlem! Őrizzétek meg a szent Bibliát, amelybe a mi szomorú életünket kívántam feljegyezni. Mert ehhez hasonló esetről még nem írt a történelem. Földönfutóvá tettek bennünket. Egyik vagy másikunk rátalálhat nagyobb vagyonra, gazdagságra, de olyan boldogságra, hogy az a kedves otthon is meglegyen, ha az egész világot bejárjuk, azt akkor sem fogjuk többé megtalálni. Háss ágy, 1948. december 18. Id. Bory Ferencz. ” S akkor még nem szóltunk arról a tragédiáról, ami az itthon maradt falun belül keletkezett. Az évszázadokon át kialakult rend felbomlásáról, a megbontott e- gyensúly okozta ellentétekről, nézeteltérésekről. A lelki béke felbomlásáról, a sérelmekről; embercsoportok egészségtelen keveredéséről, az új rend kialakulásának nehézségeiről, a múlt okozta tüskék máig ható fájdalmáról. A református egyház máig megmaradt s még itt hagyott anyakönyvében szinte elrejtve találtuk meg azt a néhány lapnyi feljegyzést, amely az 1940-es évek második felének eseményeit idézi. A lakosságcsere kapcsán ezt olvassuk: „ Végre a magyar kormány is felfigyelt szenvedéseinkre, és hogy azokat megrövidítse, 1946 februárjában aláírta szégyenteljes lakosságcsere-egyezményét, mely szerint az itteni magyar lakosságot kicseréli a magyarországi tótokért! így a jogfosztott állapot egyszerre hontalansággá súlyosodon. Soha szégyenteljesebb egyezményt még alá nem írtak. Az egész egyezmény magán viseli a tájékozatlanság, tudatlanság, gyávaság és árulás bélyegét, mely egymillió magyart sikkaszt el. Többek közt naivan elismeri, hogy a »háborús bűnösöket« vagyoni kártérítés nélkül veszi át a magyar állam. Örültek a csehek, hisz minden álmuk várakozáson felül teljesedett. Nyomban megindult Magyarországon a propaganda az ottani tótság között. Több évig nem kell dolgozni; állatot, gazdasági felszerelést, földet, házat, bútort, ruhát és lábbelit, sőt még fehérneműt is ígértek, csak jöjjenek. Persze mindezt az ittnei magyarokéból. " Az 1947/1948-as bori helyzetképek kapcsán a református egyház krónikása
