Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Fonód Sarolta versei (És végezetül, Meddig?, Időben, fényben, Félelem, Féltékenység, Már nem, Tükröződés)
75 Fonód Sarolta versei* r Es végezetül Még itt vagyok, még várlak Az elragadtatás partjain Csak halkan, csak suttogva a neved. Egy elnyújtott hang kering a vizek felett. Hol magasodsz a partokon? Hol magasodsz a vizek felett? A több száz éves magány szurdokaiból Most kél a hullám. Hullámra állnak megbolydult csónakok. Halott sirályok takarják a füveket. Már több száz éve őrzik Sirályszárnyú megrendülésemet. Ki sír a partokon? ' Ki sír a vizek felett? A megadás partjain a neved, És végezetül a csend. A több száz éve szivárgó ember utáni csend. A kegyelem állapotában immár, Szivárog a sírás, még itt vagyok. Megáldom a vizeket, Megáldom a partokat. Egy halott sirály szárnya feszíti szívemet. Egy halott sirály szárnya merevíti arcomat. Meddig? Meddig őrjöngenek a dáliák? Még végig sistereg bőrömön a nevetésed Fordul a kaméleon világ Fordul, fasorok boltívei alatt Suttogás lúdbőrözi a vizeket Meddig őrjöngenek a dáliák? Sziromfosztottan didereg a mézpörgető virág
