Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
A „szlovák demokrácia" a szlovákiai kisebbségi politika tükrében 71 is mondhatnánk: látszatdemokrácia, érdekdemokrácia. Csak arra való, hogy fékezzék vele a kisebbségek jogköveteléseit, nem pedig arra, hogy lehetőséget adjanak nekik az önmegvalósításra. Persze, ez csak ideig-óráig lehetséges. Bízunk abban, hogy a felelősségvállalást szívesen elhárítgató Európai Unió is napirendre tűzi ezt a kérdést, mert rákényszerül, s akkor - tetszik, nem tetszik - egyenlő mércével fognak mérni minden állampolgárnak, nemzetiségre való tekintet nélkül. A szlovák nyelvtörvényekről A szlovák hegemónia (uralmi helyzet) jelentős megnyilatkozásaihoz tartoznak a szlovák nyelvtörvények. Az első még a Mečiar-rendszerben jelent meg 1995- ben. Sem akkor nem volt, sem a továbbiak (második: 1999; harmadik: 2009) jóváhagyása után nem voltak, illetve nincsenek senkinek kétségei afelől, hogy ezek főként a magyar kisebbség ellen irányulnak-irányultak. A fő céljuk az, hogy rákényszerítsék velük elsősorban az itteni magyarokat a szlovák nyelv használatára, s a kisebbségi nemzeti nyelvet minél jobban kiszorítsák mindenekelőtt a nyilvános használatból. Már az első nyelvtörvény után létrehozták az ún. nyelvrendőrséget, de ennek szereplése - egyrészt valószínűleg a hazai és nemzetközi gúnyolódások, másrészt a feladatkör szakszerűtlen kijelölése, illetve teljesítése miatt - nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1999-ben a Dzurinda-kormány módosította a nyelvtörvényt: egyrészt eltörölte a szankciókat, sőt magát a kihasználatlan nyelvrendőrséget is. Elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt, vagyis jóváhagyták, hogy azokon a településeken, amelyeken valamely kisebbségi száma eléri a 20%-ot, annak tagjai anyanyelvükön is intézhessék a hivatalos ügyeiket, persze, sajnos, általában csak a helyben in- tézhetőket. Vagyis ha egy faluban vagy városban 20% magyar lakott, a helyi önkormányzati hivatal hatáskörébe tartozó ügyeket anyanyelvükön intézhették, de már pl. a megyei hatáskörbe tartozókat nem, ha a megyeszékhelyen nem érte el a 20%-ot a magyar lakosság száma. Noha ez a szabályozás értékelendő könnyítéseket eredményezett, a tapasztalatok azt mutatják, nem mindenütt élt e jogokkal a magyar lakosság: nem használta ki kellő mértékben az adott lehetőségeket sem. Például Du- naszerdahelyen, ahol a lakosság 80%-a magyar, az írásban magyarul intézett ügyek száma mindössze 2%-ot tesz ki (Misad Katalin PhD adata Nyelvi kontaktusok c. könyvében). A szóban lebonyolítható ügyeket természetesen nagyobb százalékban intézik magyarul - erről azonban nem vezetnek számszerű nyilvántartást. A 2009. évi, vagyis a legújabb nyelvtörvény jóváhagyásával újra elvetették a sulykot az illetékes szlovák szervek. Nemcsak az itteni kisebbségi, hanem a nemzetközi politikai közvélemény is megbotránkozással fogadta a törvénymódosításokat, mert ezek visszaállítják a szankciókat, újraszerveztetik a nyelvrendőrséget, és az államrendszer demokratikus jellege szempontjából nézve is sok kérdést vetnek fel, arról nem is szólva, hogy nyelvi szempontból is szakszerűtlen,
