Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
72 Jakab István hozzá nem értésre valló intézkedéseket vesz tervbe. A törvény csak a szlovák standard nyelvváltozatot, tehát a szlovák irodalmi nyelv használatát tartja elfogadhatónak a hivatalos ügyek intézésében, a nem ehhez tartozó nyelvi elemek használata már büntethető. Ez többek között azt is jelenti, azok is büntethetők, akik esetleg egy-egy nyelvjárási szót beleszerkesztenek hivatalos beadványukba. Tekintettel arra, hogy a nyelvjárások a nyelv kincsesbányái, ez éppen nem nyelvvédelmi, hanem nyelvellenes jellegzetessége a törvénynek. Megjósolható, hogy egy ilyen törvény alkalmazása miatt elsősorban nem a magyar kisebbséggel gyűlik meg a baja az illetékes szlovák hatóságnak és a nyelvrendőrségnek, hanem éppen a szlovák ügyfelekkel. Hogy miért? Mert az iskolázott magyarok jelentős része a szlovák irodalmi nyelvet tanulta a magyar iskolában is, és sokkal jobban ismeri a szlovák nyelvtant, mint a szlovákok és a szlovák iskolába járt személyek zöme, hiszen a szlovák nyelvtan ismerete nélkül aligha tanult volna meg szlovákul. A szlovákok pedig a szlovák iskolában nem a grammatikát tanulják elsősorban a szlovák nyelv és irodalom óráin, hiszen ők már úgy érzik, jól beszélnek szlovákul - még otthonról hozták magukkal ezt a nyelvtudást, természetesen jó néhány nyelvjárási kifejezéssel együtt, amelyekért most a hivatalos ügyek használata során büntetés jár. (Vagyis úgy állnak a helyes szlovák nyelvhasználat kérdésével, mint a magyar iskolát végzett magyarok a magyar nyelvhasználatéval - ez utóbbiak is jobban ismerik a szlovák nyelvtant, mint a magyart, különösen akkor, ha a magyartanáruk nyelvtan helyett is inkább irodalmat tanított.) De miért járna büntetés annak, aki esetleg szlovák nyelvjárási elemeket kever az irodalmi szlovák nyelvi szövegbe, vagy helyesírási hibát ejt a kérvényében? Még a helyesírási hiba törvény általi büntetése is a túlzások túlzása, aki pedig például az irodalminak szánt szövegbe került nyelvjárási szóért büntetni merészel, az maga érdemelne büntetést. A nyelvjárás vagy népnyelv ugyanis nem valamiféle elrontott nyelv, hanem egy-egy nyelvnek az ősibb formája. Használatáért tehát ma dicséret, nem pedig büntetés jár. Hiszen a nyelvjárások értékes elemeiből ma is táplálkozik a nyelv. S a falusi emberek - hiába igyekeznek gyermekkorukban megtanítani nekik anyanyelvűk standard változatát - hacsak nem lépnek értelmiségi pályára, visszatérnek falujuk nyelvjárásához. Ezért büntetné őket a szlovák hatóság? No, szép nyelvvédelem ez! Ennek a nyelvi törvénynek sem jósolhatunk hosszú időt. S ha következetesen alkalmazzák, elsősorban talán nem a magyaroknak, hanem éppen a szlovákoknak lesz vele problémájuk. Elnézést a merészségemért, de szívesen vetnék egy pillantást azoknak az írásbeli fogalmazására - természetesen még mielőtt hivatali famulusuk ezt kijavítaná -, akik ennek a törvénynek a létrehozásánál bábáskodtak. Ne felejtsük el, hogy az egyszerű embernek - aki, ha ritkán is, de rákényszerül arra, hogy egy-egy kérelmet beadjon - nincsen hivatalból kirendelt és fizetett segítsége!
