Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
70 Jakab István nak: vezető szerepet meg azoknak, akiket a demokratikus választásokon a többség erre alkalmasnak tart, függetlenül az illetők nemzetiségétől. A kisebbségi autonómia kérdése Szlovákia a nyilatkozatok szerint demokratikus politikai rendszerű ország, de a politikai vezetők rögtön hideglelést kapnak, ha valaki csak említi is a kisebbségek autonómiájának kérdését. Ok: az autonómia már két ízben vezetett az ország kettészakadásához, csak az a baj ezzel az érvvel, hogy egyik esetben sem a magyarok autonómiájáról volt szó, hanem a szlovákokéról. Az egyik az említett zsolnai kikiáltás volt 1938-ban, a másik meg az 1989-es rendszerváltozás utáni, amikor Szlovákia autonóm vagy inkább szövetségi része lett Csehszlovákiának, s az országnév írása is kötőjelessé változott. Mindkét autonómiát valóban az ország kettészakadása követte. Csakhogy ezeket a politikai lépéseket szlovák részről nemcsak a maguk idejében értékelték pozitívan, hanem ma is így értékelik. Miért nincs joguk akkor a magyaroknak még csak felvetni sem ezt a kérdést? Miféle demokrácia az, amelyben a szlovákoknak joguk van az autonómiához, sőt az elszakadáshoz is — ezt a jogukat egyébként mi, magyarok sem vonjuk kétségbe -, a magyar kisebbség meg nem vetheti fel még az autonómia kérdését sem? Egyébként is különös a szlovákok két esetének alkalmazása a magyar kisebbség „esetleges” autonómiaigényére. Vagy: ki mint él, úgy ítél? Mi még csak nem is kértünk autonómiát. Egyébként ellenpéldával is tudunk szolgálni: a felvidéki, vagy ha úgy tetszik: szlovákiai magyarok 1938-ban egyáltalán nem kértek autonómiát, mégis elszakadtak Csehszlovákiától, mert a nemzetközi helyzet ezt lehetővé tette, s ők is ezt akarták. De nem hiszem, hogy pl. a Gyurcsány-féle Magyarországhoz bármelyik szlovákiai magyarnak kedve lett volna csatlakozni. Nem ok nélkül gyanúsítgatják az itteni magyarságot ezzel az elszakadási szándékkal? Meglehetősen különös választ kapunk arra a kérdésre a szlovák szervektől - az elszakadási szándék feltevésének lehetőségén kívül is -, miért nem lehet szó a mi esetünkben autonómiáról: mi itt csak nemzetiséget alkotunk, autonómiára pedig csak nemzeteknek volna joguk. Nem tudom, ki állította fel ezt az elvet, s azt sem, kik hagyták jóvá, illetve tették törvényerejűvé, de ha így történt volna is, elfogadott elv- e ez nemzetközi tekintetben is, vagy csak szlovák különlegesség, illetve csupán szlovák vágyálom. Nem hiszem, hogy a svéd kisebbség nemzetet, nem pedig kisebbséget alkot Finnországban, még kevésbé, hogy az olaszországi (dél-tiroli) német ajkú osztrákok nemzetstátusban élvezik az autonómia előnyeit. (Ha igen, az a többségiek nagyvonalúságát dicséri.) Ez a nemzeti léthez kötött autonómiafeltétel tehát nem lehet más, csak a saját érdekekre épülő szlovák demokrácia jól hangzó és hathatós agyszüleménye, amelyet szeretnének törvényerejűvé emelni. Mindezeket figyelembe véve, ezeket a következtetéseket vonhatjuk le: az itteni demokrácia bizony tipikus „szlovák demokrácia”, amelyet „saját használatra” alakítottak ki. Úgy
