Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
A „szlovák demokrácia" a szlovákiai kisebbségi politika tükrében 69 filmet is láttunk erről.) Hiszen még a felkelés vezetőjét, Goliant is elfogták. Bizony, bizony, a felvidéki magyarnak egyáltalán nem kell bűnösebbnek éreznie magát a szlovák nemzetiségű lakosságnál. A „régi jó” nemzeti diktatúra és a „szlovák demokrácia” Ami meg a demokráciának a szlovák válfaját illeti, ennek létezését és érvényesítését az eddig elmondottak is hitelesen bizonyítják. Szlovákia polgárai kétségek és remények között érték meg a 2. világháború végét. A józanabbul gondolkodók nyilván nemcsak az új köztársaság megalakulásában reménykedtek, hanem tudatában voltak annak is, Szlovákia Hitler oldalán harcolt a háborúban. De a Beneš-dekrétumok után okkal úgy érezhették, hogy győztesek: amiből azt a következtetést vonták le: ártatlanok is a háborús bűnöket illetően. A bűnösök a németek és a magyarok. S mivel betyárból lesz a legjobb pandúr, rendszerint a bűnösökből kreált ártatlanok is bizonyítani akarnak. Egy kis (vagy nem is kevés) magyarellenesség eleve volt bennük, ezért dühödten igyekeztek elverni a port a hozzájuk hasonlókon. Azokon is, akik semmivel sem voltak bűnösebbek, mint ők. Hiszen minél nagyobb a csihi-puhi, annál feltűnőbb és meggyőzőbb a vélt ártatlanság. S a háború utáni évek „diktatórikus demokráciája” (mi másnak nevezhetnénk az 1945-48 közötti éveket: a komisszárrendszerrel, kitelepítésekkel és deportálásokkal) nagyon megfelelt nekik. S a kommunista uralom évtizedeiben - bár némileg módosítottak a módszereken, persze inkább csak az ellenségkeresés irányát tekintve - valójában tovább folyt a diktatórikus módszerek alkalmazása. S most, a demokratikus fejlődés éveiben is ezt a módszert szeretnék némelyek alkalmazni, a „régi jó nemzeti diktatúrát” szeretnék visszaállítani. Mert demokrácia ide, demokrácia oda: Szlovákiában élünk, s itt a szlovák az országvezető nemzet, tehát a szlovákoknak kell az országot, a megyét, járást, községet vezetniük. Miért a városi képviselő-testület határozza meg pl. Komáromban, hogy hová lehet, illetve hová nem lehet a Cirillt és Metódot ábrázoló szoborcsoportot elhelyezni, hiszen ez a testület magyar többségű? Miért nem a Matica slovenská szava dönt az ilyen kérdésben? Mit keresnek egyáltalán a magyar tisztségviselők a szlovák minisztériumokban, még akkor is, ha történetesen magyar osztályaik vagy főosztályaik vannak ezeknek? Jó, jó, demokrácia van, de nem lehetne a magyar ügyeket szlovákul intézni? Slotának már a magyar szó is irritálja a fülét a szlovák minisztériumban. Engem valamikor egy jogász hölgy arról igyekezett meggyőzni, hogy tulajdonképpen nem magyar, hanem magyarul beszélő szlovák vagyok, s amikor helyretettem őt, mondván, nekem nemcsak az anyanyelvem magyar, hanem magyarnak is érzem és vallom magam, zavartan és értetlenül pislogott. Sajnos, sokan vannak a felelős politikusok között is, akik nem akarják elismerni a másságot. Márpedig ennek elismerése nélkül nincs igazi demokrácia. A demokrácia ugyanis nemcsak bizonyos kivételezett közösségnek biztosít jogokat, hanem az ország minden állampolgára-
