Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
A „szlovák demokrácia" a szlovákiai kisebbségi politika tükrében 67 határait oly módon, hogy az egyes egyházmegyék Szlovákiában észak-déli irányban helyezkedjenek el, s ne legyenek főként dél-szlovákiai fekvésű, tehát magyar többségi lakosságú egyházmegyék. Ennek az átszervezésnek-átrendezésnek az oka az volt, hogy a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű katolikusok több mint két évtizede kémek egyházi főhatóságaiktól magyar nemzetiségű püspököt, többek között ugyanebből a célból rendezik meg már 20 éve a komáromi imanapokat is, de kérésük sem az égiek, sem a földi hatóságok előtt nem talál meghallgatásra. A területi átrendezés célja pedig az volt, hogy se Isten, se ember ne találjon Szlovákiában olyan egyházmegyét, amelyben esetleg a magyar lakosság van többségben. Nem tudom, s nem is érdekel, hogy az egyház „hivatalosan” mivel indokolja a változtatást; mondhatnak, amit akarnak, a lóláb úgyis kilóg, pl. a magyar katolikusok „pótpüspökéül” kinevezett püspökhelyettesnek, Ján Oroschnak a 19. komáromi imanapok után elhangzott tévényilatkozatából. Hangsúlyozta, hogy Komáromba nem adhatnak magyar püspököt, mert itt s környékén „szlovákok is laknak”. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint a város 34,7%-át, a környéknek sokkal kisebb hányadát teszi ki a szlovák lakosság. Ebből a nyilatkozatból csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy olyan helyen, területen, ahol szlovákok is laknak - nem számít, milyen arányban - nem működhet magyar nemzetiségű püspök, akihez a szlovákiai magyar katolikusok tartoznának. Nehéz megérteni, miért, hiszen a komáromi szlovák katolikus hívek ettől függetlenül is anyanyelvükön részesülhetnének lelki gondozásban. Vagy már ez is „nemzeti büszkeséget” sértene? Mit szóljanak akkor azok a magyar hívek, akik szlovákul kénytelenek hallgatni az igét, holott alig értenek belőle valamit? De majdnem elfelejtettem, hogy rájuk talán köztársasági elnökünknek azok a bölcs szavai vonatkozhatnának, amelyek szerint a római katolikus embernek, aki hisz Istenben, mindegy, hogy az Istenről és a hitről szóló tanítást szlovákul, olaszul, németül vagy magyarul hallgatja. De úgy látszik, ez csak a szlovákiai magyar hívekre vonatkozik. A szlovák hívőnek — aki bár a hitről és az istenről szóló tanítást anyanyelvén, szlovákul hallgathatja - még a szlovákul is beszélő püspöke sem lehet magyar. Ennek a kérdésnek az elemzését és megítélését - bármennyire szeretnénk is - sajnos, nem tartom érdemesnek összefüggésbe hozni a demokráciával és a demokratizmus kérdésével, mert a római katolikus egyház nem fogadja el ezeket az elveket. De elég volna egy kis keresztényi jóindulat is. Természetesen nemzetiségi elfogultság nélkül. De a „függőleges egyházmegyék” kreálása azt mutatja, erről sem lehet szó. így a szlovák politikai vezetők letagadhatatlan magyarkisebbség-ellenes politikai lépéseit a szlovák római katolikus egyház is támogatja. (Csak zárójelben jegyzem meg: szép példáját adta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati vezetősége annak, hogyan kell egyházon belül is felülemelkedni a nemzeti vagy nemzetiségi szempontokon, amikor az egyház magyar többsége sem csatlakozott az egységes magyar református egyházszövetséghez, mert az egyházhoz két szlovák lakosságú egyházmegye is tartozik. Még a református egyházban alkalmazott demokratikus elvek és módsze
