Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
66 Jakab István megoldani, amelyhez nemzetiségi érdekek is fűződnek. Mint pl. az országnak közigazgatási területekre való felosztása volt. Itt bizony a szlovák és a magyar érdekek kerültek szembe egymással. Szlovák részről igyekeztek ugyan hangsúlyozni, hogy elsősorban gazdasági szempontok szolgálnak a felosztás alapjául, de ez bizonyos konkrét esetekben porhintésnek bizonyult, s a magyarokat máig nem tudják meggyőzni arról, hogy nem a nemzetiségi szempont volt a döntő e tekintetben. Mert miről is volt tulajdonképpen szó? Egy-egy vegyes lakosságú megye, járás vagy helység magyarjai csak akkor használhatják anyanyelvűket a hivatalos ügyek intézésében, ha létszámuk meghaladja az adott területi egységben a 20%-ot. Csakhogy van e törvénynek egy cseles megszorítása: járási és megyei viszonylatban ez az elv csak akkor érvényesíthető, ha az adott járás vagy megye székhelyén is legalább 20% magyar van. A ravasz felosztás következtében egyébként is mindössze két megyében (Nyitra és Nagyszombat) éri el a magyar lakosság aránya a 20%-ot, de itt sem érvényesithető az anyanyelv-használati jog, mert Nyitrán és Nagyszombatban nincs 20%-nyi magyar. Hiába intézheti hát pl. a komáromi magyar nemzetiségű lakos saját városában, sőt járásában is anyanyelvén a hivatalos ügyeit, Nyitrán a megyei hivatalokban már csak szlovák nyelven teheti ezt. A nagyvonalúságot egyébként sem tükröző törvényhez a megszorítást tehát aligha a törvényalkotók demokratizmusa sugallta. Közigazgatási és egyházszervezési fogások A magyaroknak az lett volna az érdekük, hogy minél inkább egy tömbben tartozzanak egy olyan közigazgatási egységhez, amelynek székhelyén legalább 20% magyar él. De a déli magyar lakosságú területnek a felaprózása és az egyes részeknek a szlovák székhelyű szlovák területekhez csatolása több helyen még járási méretben sem hozta meg a kívánt eredményt. Egy régebbi területi „rendezéskor” a gazdasági érdekek érvényesítésének ürügyével hozták létre pl. a Tőketerebesi járást: egyetlen érvként azonban csak azt tudták felhozni mellette, hogy a leendő járási székhelyen cukorgyár van. Az valóban volt ugyan, de semmi más nem. Még olyan épületek sem, amelyekben a járási hivatalokat tisztességesen elhelyezhették volna. A fontosabb szempont itt valójában az volt - s nehéz volna ennek az ellenkezőjét bizonyítani -, hogy a bodrogközi és az Ung-vidéki magyarok ne egy, hanem megosztva két járáshoz tartozzanak, amelyek szlovák többségűek. Pedig a Nagymihályhoz és a Terebeshez csatolt magyar községek akár egy önálló magyar járást is alkothattak volna Királyhelmec székhellyel; ha nem, ki lehetett volna ezeket Újhely közelében egészíteni néhány magyar és szlovák faluval, s a járási székhely megközelítése is könnyebb lett volna a községek nagyobb részének. A másik hasonló célú területi „átszervezés-átrendezés” egyházi vonalon történt: megváltoztatták a római katolikus szlovákiai egyházmegyék területeinek
