Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (1) (lírai jegyzetek)
64 Gál Sándor ti vette át helyettem. Az előbb hívtak, s elmondták, hogy jól érezték magukat. Örülök neki. * * * Az éjszakám nyugtalan volt, s ez a nyugtalanság a délelőttre is átterjedt. Ennek ellenére dolgozni kezdtem, amolyan szédüléses tempóban. Vannak reggelek és délelőttök, amikor - persze, ez csak föltételezés -, erősen lezuhan a vérnyomásom, s ennek „eredménye” a gyengeség és a szédülések. Van, amikor egy csésze kávé segít, de van, amikor el sem tudom fogyasztani. Haladásnak számít, hogy egyre többféle ételt tudok fogyasztani. Tegnap meg ma is rántott csirkét ebédeltem, s nem lett belőle baj. De: közel négy hónapnak kellett eltelnie a műtét után, hogy ezt elérjem. A lényeg persze az, hogy mindez így történt, így történik. Bober professzor szerint legalább fél év kell ahhoz, hogy az egybeoperált rendszer elfogadhatóan működjön. Van tehát még két hónap haladékom ennek elérésére. * * * Megkezdődött az olvadás, de csupán amolyan január végi. Ezzel szemben délben rosszul lettem, s egy keveset hánytam. Ilyen még nem történt meg eddig. Feltehetően az ebéd volt egy kicsit az oka, forrón ettem - mert igen ízlett - a zsem- lefelfújtat. Eltartott vagy két órahosszat, amíg úgy-ahogy rendbe jöttem. Látható ebből, hogy nem szabad könnyelműsködnöm, ha a január elején elkezdődött javulási folyamatot meg akarom tartani. Márpedig ez a legfőbb célom. Este még sétáltam, s egészen jó tempóban mentem fel a dombra. Dolgoztam is. * * * Egyik nap szürkébb a másiknál, de - tapasztalom - e szürkeségnek vannak különböző árnyalatai. Amikor dolgozom - amikor dolgozni tudok! -, akkor itt-ott valami megszínesedik benne, kicsit oldottabb a napszak. De vissza-visszatérő gondom még mindig az új gyomrom, s a táplálkozás. Néha azt érzem, hogy folyamatos a javulás, máskor pedig a kétkedés kerekedik felül bennem. Négy hónappal ezelőtt ilyenkor már a műtétre készítettek elő. Akkor és ott a következő órát is ajándéknak éreztem, és holnap nem létezett. Feküdtem a műtőasztalon és a hidegen kívül semmit se éreztem. Fáztam. A steril zöld takaró nem melegített. Aztán a létezésről egy ideig nem volt tudásom...
