Irodalmi Szemle, 2009

2009/8 - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (1) (lírai jegyzetek)

Feljegyzések elmenöben (1)

59

Hosszú és fárasztó nap. Voltam kint, dolgoztam is, de ráfizettem. Elfáradtam és rosszul lettem, valószínűleg a pohár tejtől, amit kísérletként ittam meg. Vacsorára

alig ettem valamit. Nem érzek éhséget, s igen elfáradok evés közben.

* * *

Az elmúlt hét óta a legjobb napom!

Úgy látszik, a szigorú diéta nem volt hiábavaló. Ma többször és többet tudtam enni, mint az előző héten. Ennek ellenére, úgy érzem, továbbra is indokolt az óvatosság.

És ezt igyekszem is betartani. Itt és most nincs választási lehetőség.

* * *

Továbbra is gond az evés. Nincs éhségérzetem, se étvágyam. Ez elég nagy bajnak tűnik, mert megfelelő mennyiségű táplálék nélkül nehéz lesz lábra kapnom. A fizikai munka - be kell látnom - egyelőre teljesen kizárt Az elalvás-alvás továbbra is gond. Valahogy ezt az állapotot meg kell szüntetni. Csak nem találom a módját, hiszen gyerekkorom óta mindig gond volt „elaludnom”, ám, ha az sikerült, akkor végigaludtam az éjszakát. Ma ez nem megy! Csak kínlódom, s reggelre ugyanolyan fáradt vagyok, mint lefekvés előtt.

* * *

Egy félig átszenvedett nap.

De: több mint féloldalnyit másoltam a számítógépbe a fordításokból.

Egészen jól ment a munka, csak hosszabb ideig nem tudok ülni.

* * *

Gondjaim folyamatosak, s időnként azon kapom magam, hogy alig érdekel a környező világ. Az idő-maradékot arra kell felhasználnom, hogy legalább címek szerint összerakjam Az Egy és az Egész eddig elkészült részeit. Az szinte bizonyos, hogy az eredeti elképzelésem szerint ezt már nem tudom megírni. Tavaly ilyenkor még mindez lehetségesnek látszott. Most? Aludni volna jó, mélyen aludni, pihenni,

s úgy ébredni, hogy kívánjak egy falat ételt.

* * *

Ez már az én hónapom. November.

Kevéske javulást is hozott, vagyis reggel óta egyvégtében ettem, még ha nem is valami nagy étvággyal.

Az előbb kimentem sétálni, nagyon kellemes az est, mintha szalonkákat váró március idusa lenne.

Ha pedig még aludni is tudnék...

* * *

Nagyon lassan gyógyulok. Két főgondom az alvás és az étkezés továbbra is. Altató nélkül nem is emlékszem, mikor sikerült utoljára elaludnom - és végigaludnom egy éjszakát. Minden este megpróbálom, de kénytelen vagyok feladni azt a hiábavaló küzdelmet.

Száz óra egy nap.