Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Varga József: Gyógyulás egyenes derékkal (elbeszélés)
Gyógyulás egyenes derékkal 53 Egészen magánkívül volt. Elképzelte, miként nyugtatgatja az egymásnak eső bősz ellenfeleket.- Kérem Önöket, óvakodjanak a botrányoktól! - rázta a hangtalan nevetés. Az egyetemnek az úttest szemközti oldalán fekvő előadótermeiből vidám leányok és fiúk tömege zúdult ki. Kezükben hátizsákjukat himbálták.- Kérem, ne keseredjünk el! Az élet még sok meglepetést tartogat számunkra... - mormogta elégedetten maga elé Bobó-Szedány. Jókedvűen nézegette a könyvszekrény üvege mögött a díszkötésü könyveket.-A győzelem mindig látszólagos. Vigyázz megőrizni a látszatot! - mondta immár fennhangon. A párnázott ajtóhoz lépett, és hosszan fülelt. Az ingerült hangok lassan-lassan elhaltak. Félelem nélkül lépjük át a küszöböt... Mindent megtettünk a siker érdekében... Nem rajtunk múlott a vizsgatárgy eredményessége... Úgyszólván még csak neki sem veselkedtünk a feladatoknak, máris nyeglén feladtuk... Lelkiismeret- fürdalásunk legyen, nemde? - Többes számban beszélt, s mintegy megbabonázva, mereven bámulta a töredezett festésű táblát. Lelki szemei előtt újra megjelent a görcsbe rándult akasztott varangy meg a finoman libegő, áttetsző szárnyú pávaszem képe.- Iijuk csak a sikertelenséget a Bobó rovására, igaz? - morfondírozott magában. Még hallotta a folyosóbeli püfölést: Támlás menekül, Csivollék elgáncsolják, aztán rávetik magukat... A zajból következtetve tán többször is belerúgnak.- Rendes alak vagy te, Bobó! Akarva-akaratlan is bosszút áll a Sors a rajtad esett sérelmekért... Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek... így talán helyreállt a tekintélyed, nem gondolod?... Bobó-Szedány most már teljes erejéből hahotázik. Végül már csak vakkantá- sokat hallat, annyira belefárad a kárörömbe. A zaj elültével óvatosan kiles a folyosóra. Egy közelben álló negyedéves nézegeti ásítozva az angol tanszék faliújság-hirdetményeit.- Kérem... - motyogja Bobó, de a diák csak tovább bámészkodik, és egészen belefeledkezik a számok és a szavak labirintusába. - Kérem, kolléga úr, behozná a széket az irodámba? A diák unottan végigcsoszog a székkel a folyosón. Bobó könyvekkel a hóna alatt vánszorog utána. 7 Éktelen zajjal két szerelmes galamb vágódott az ablaknak.- Bobó tehát mégis megengedte a javítóvizsgát - törölgette álmosan a szemét Támlás Zoltán. Elszégyellte magát, hogy fennhangon beszélt. Kinyitotta az ablakot. Nyirkos levegő tódult a szobába. Az égen szürke és fekete felhők űzték egymást. Támlás mereven bámulta a fenyőfák csúcsait. Bobó járt az eszében, ez a hétfe
