Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Varga József: Gyógyulás egyenes derékkal (elbeszélés)
52 Varga József Elferdült hajlamú állatkínzó... — A saját sikertelensége Csivollt is mindjobban felpaprikázta. A folyosó végében elhangzott indulatos mondatok végigszáguldottak az ajtók és ablakok során.- Mit akartok tőlem? Semmi rosszat sem tettem... - védekezett Támlás, s amikor Csivollék lépésről lépésre egyre jobban a falhoz préselték, karját szeme elé emelte, hogy ellentámadásba lendüljön, ha megtámadnák.- Persze Bobót feldühítetted, s most mi isszuk meg a levét. Kihaj igáit bennünket, mint csehóból a részegeket szokás. Te meg itt páváskodsz, mi? - Csivoll nagy erővel gyomorba vágta Támlást, aki ugyan egy kicsit megroggyant, s bár azonnal visz- szaütött, de csak a levegőt találta el.- Nem miattam repültetek, csak azért, mert tehetségtelen hülyék vagytok... - vágott vissza Támlás, s most már ő is terpeszállásba helyezkedett.- Mintha te okosabb lennél mindenkinél! A szélhámosságod... az határtalan. Szégyelld a pofád! Bárcsak betörve láthatnám! - visította Lépart Zsófi.- Régen mondtam már, ne ingereljük Bobót! A megnyúzott béka, a gombostűre feszített pávaszemek... Az állandó kötözködés... Meg az örökös gazemberség... — sorolta Csivoll Támlás bűneit. A csetepatéra összegyűltek a többi évfolyam hallgatói is. Az elejtett mondat- töredékekből számukra is összeállt a kép.- Csapj oda ennek a szégyentelen trógemak! - kiáltotta egy nadrágtartós másodéves, aki éppen németből vizsgázott. - Ne hagyd magad félrevezetni, Csivoll! Ha velem csinálja, már rég miszlikbe aprítottam volna...- Miért ez a nagy felháborodás? Amit tettem, egyedül tettem. Nem kényszerítettem rá senkit - harsogta túl a zajongókat Támlás.- Üssétek, mint a rühes kutyát!-Adj neki egy pofont, hogy sose felejtsen el!- Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!- Rúgd tökön, nehogy elszaladjon! Bökj a szeme közé a nyavalyásnak! Támlás Zoltánra minden oldalról záporoztak az ütések meg a szitkok. Lépart Zsófi egyetlen rántással széttépte Támlás ingét. A hajat csomókban kopasztották le a fejéről. Különösen a harcias lányok jeleskedtek az ütlegelésben, merthogy Zsófi felbátorította őket.- Vigyázz, mert jobb felől készül kitömi a gyűrűből!- Üsd, vágd, ahol éred! - kiabáltak a lányok, miközben Támlásnak valahogy mégiscsak sikerült kiszabadulnia az amazonok karmai közül. Véraláfutások csúfították el az arcát. Tépett ruháját pedig a folyosó másik végében levő vécében igazította meg. Szilánk Bobó ezalatt a 94-es helyiség katedrájánál gubbasztott, és egyre el- halóbb hangon ismételgette:- Kérem, hölgyeim és uraim, őrizzék meg emberi méltóságukat! Lábát keresztbe rakta, s ráérősen végigsimitotta öltönyét a vállától a bokájáig.
