Irodalmi Szemle, 2009

2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)

Számvetés és üzenet

35

jellemző, mígnem - elvi jellegű írásban - Fábry Zoltán emelte fel szavát (Antise- matizmus, Rés poetica stb.), a költészetben Tőzsér ÁrpádésJEselényi László vették a bátorságot, s hatalmas rést vágtak a sematizmus falán. Nem volt könnyű korszak ez, s akadt költő, aki évek múlva találta meg saját hangjai; s volt (pl. Török Elemér), aki évtized múlva szólalt meg (végre, saját hangján).

A prózában sem ment minden „simán”. Egri Viktornak, Szabó Bélának vagy T*etr0ci Bálintnak stb. a müvei „messze elmaradtak a Fábry megfogalmazta elvárásoktól”. Majd csak „a hatvanas évek elején Rácz Olivér, Dobos László és Duba Gyula volt a szemléletváltás és a korszerűség úttörője”. Témájában és írói eszközeiben Dobos László volt „bátor kezdeményező”: tabu téma („málenkij robot”) és korszerű próza (idősíkok váltakozása). Duba Gyula pedig „a Karinthy nyomdokain indult humorista” lett, és e műfajban „sokáig versenytárs nélkül övé volt a pálya”. A prózairodalomban a „nagy felfutás” éve 1963 volt; ekkor már jelentkezett a még fiatalabb nemzedék, köztük olyan, mint Gál Sándor, mígnem Tőzsér Árpád ^prózája mellé felsorakozott pl. Grendel Lajos, s ezzel már szinte a mához érünk.

Közben újra és újra jelezzük, hogy Fonod Zoltán tolla alatt párhuzamosan \Jütnak a magyarországi irodalmi események is; lírában és prózairodalomban egyaránt. S közben Fonod jogos és büszke örömmel nyugtázza, hogy a szlovákiai magyar irodalom európai színvonalra ért, hogy már hosszú a névsora azoknak a fiataloknak, akik az elmúlt másfél évtizedben váltak ismertté, jó tollú költőkké és írókká. Bízvást el lehet(ne) mondani: minderre Fábry Zoltán is büszke lehetne. Mint örökséget, a múltból idézi fel Márai és Fábry alakját, a jelent pedig - kötetében - Dobos, Duba, Tőzsér és Cselényi képviseli (e sorok írója még Grendel Lajost ide /vette volna).

/ -* „A magyar irodalom a polgári regény utóvédjeként emlegeti Márait” - írja

^^NFónod Zoltán. „Művei azonban - folytatja - nem csak Krúdy, Kosztolányi és a Nyugat harmadik nemzedéke között vertek hidat, a magyar nyelv erejét, szépségét is hirdetik, s nem utolsósorban Márai stílusának eleganciáját. Márai egy széthullott világot próbált életben tartani, a polgár mítoszát építette, erősítette...” Fábry Zoltán pedig „sorsvállalásban, erkölcsi tisztaságban, humanista elkötelezettségben” a ma számára is példakép.

A történelmet folyamatosan írják, a történelem folyamatosan „íródik”, s Fonod Zoltán e történelmi években gondolkodik. Saját élete és sorsa is „Íródott”. Ismert és rejtettebb mozzanataival egyetemben; vállalásokkal és kényszerekkel e- gyütt. De így is vállalni meri: „A folytatódó »kényszerpályák« (könyvkiadás, egyetemi oktatás) és a politikai megtorlások ellenére is hü maradtam a köziráshoz, mert úgy éreztem, a »gerendatörések« idején (és ez a kisebbségi sorsban sohasem hiánycikk) nem lehet félreállni.” Ady és Fábry Zoltán vezették szellemujjaikkal a pályán Fó-nod Zoltánt; s e rangos kettőst méltó módon egészíti ki Babits, Móricz, Szabó Dezső, Németh László, Veres Péter, másfelől Tolsztoj, Dosztojevszkij, Baudelaire, Stendhal és Zola.

i;