Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Bodnár Éva versei (Az érem két oldala, Szerelmes sóhaj. Esélyegyenlőség?, Lelki próba, Láss meg engem..., Ironikus felhang, Legyen könnyű a föld..., Mérleg)
20 Bodnár Éva versei Eltűnnék, s nézném aranypiros arccal, — idelent bűnös (!), odafent angyal (?) - hogy miért születtem, mit kell jobbá tennem? Tanultam-e, vagy mindent elfeledtem...? Arccal a fold felé - lélekben az égig... Az angyal hűs keze simogat, megérint. Nem szól, de a szeme kérdezi suttogva: Meddig rakod még a keresztet magadra?! Ha tovább cipeled...- nem váltod meg magad - ...összetörsz alatta! Láss meg engem... Lehet bennem fájdalmas csend, végtelen bánat. Végigszánthat arcomon a bünbocsánat. Lehetek egy nagy-nagy magamba fordulás: Kivülről szent, odabent gyötrő vágy - kárhozat, amiről mindketten tudjuk: nem szabad! Minden lehetek, amit csak akarsz... ...ha hazugság kell - megkapod, csak láss egyszer olyannak, amilyen vagyok! Ironikus felhang Te! (szólít egy belső hang) Mozdulj meg végre! Nem! (válaszolja a lustaság) Ráérünk, semmi sincs elkésve!
