Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Bodnár Éva versei (Az érem két oldala, Szerelmes sóhaj. Esélyegyenlőség?, Lelki próba, Láss meg engem..., Ironikus felhang, Legyen könnyű a föld..., Mérleg)
Bodnár Éva versei 21 Legyen könnyű a föld... Itt vagyok, bár még fáj a szívem. Darabjaimban összetörtén, de ismét szól dalom. Nem hívok senkit vigasztalni. Az én fájdalmam most csak annyi: Örökre itt hagyott! Tovalibbent búcsúszó nélkül. Az ember feje beleszédül... Tényleg csak ennyi volt?! A halál orvul elragadta, vitte-vitte a túlsó partra... Vajon ki várta ott? Isten ölelő karja védi, angyalok hada elkíséri az égi otthonba. Ha nem hinném, hogy újra látom, - persze, nem ezen a világon - Szívem megszakadna. Csillagos égen fénye lágyan ragyog a téli éjszakában. ...én hullócsillagom! Kisérje hát nyugalom, béke, s mit nem nyújthatott földi léte, adja meg Égi Hon! (Nővérem emlékére) Mérleg Tekintsd úgy, Élet: Kiegyenlítve a számla! Kóstolgatsz, csipkedsz,
