Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Andrej Tarhanov versei (Tavaszi etűd, Nyina nővéremnek, A vitorla, Az öreg holló, Kondai fenyők - édesanyám vagytok (Mazsár László fordításai))
Andrej Tarhanov versei 15 Te felkacagtál a vadon torzát látva. Kegyetlenséged megdöbbentett Szégyenkeztem erdők bocsánatáért kiáltva. Csalogány dala: Húrok szép rezdülése. Trillák hangtüneménye. Hirtelen megszakad..., hogy énekét-életét újraidézze. Miért ez az önkorbácsolás? Mire a nagy titoktartás? Fél a csalogány. Attól retteg: ismétli önmagát! Nyina nővéremnek Hol vagy, szülőfalum, Amányja? Mi maradt a felszentelt éléskamrákból? Dühödt bosszút forralva tűzvészek hada miért támadt rátok? Hol van a tegezem íjammal, nyílvesszőimmel? Melyeket egykor az égbe röpítettem titokzatos Istenemhez, kérve: ameddig szükséges, nyilaimat őrizze. Hittem akkor, ha a manysik földjén a gonoszság újra felüti fejét: elérkezett az idő, hogy Istenem aggódva a Földre tekintsen... S hittem: villám hasítja majd az eget, Nyomában titáni mennydörgés reccsen. Az Isten megragadja a tegezt, S kiált: „Bűnösök, irgalmamért könyörögjetek! Különben nyilak tüzes záporával büntetlek titeket!”... Hol vagy, gyermekkorom, bimbó remény? Midőn ablakunk alatt nyilakat röpítek az ég felé. Nem bízok a mesterkélt versben, Melyből hiányzik a Vihar ősi lelke.
