Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Andrej Tarhanov versei (Tavaszi etűd, Nyina nővéremnek, A vitorla, Az öreg holló, Kondai fenyők - édesanyám vagytok (Mazsár László fordításai))
16 Andrej Tarhanov versei Ilyen verselésben — intő példa - közhelyek büzlenek. Én a fennkölt Lírára esküszöm! A Nap és az Eső szavaira, S te, Szépség - a világ megmentöje, Benned hiszek, teremtő erődben. A vitorla Iván fiamhoz Isten küldte remény jele: vitorla közelít, fényes-fehér. Hullámot görget: furcsát, idegent rózsaszín zátonyok felé. Csendesek a partok, hatalmasak, az égen csillagok jelenése. Vitorla, lelkitusáink igazak: esély - bűneink jóvátételére. Szélhámoskodtam is életemben, kutatva fennkölt szerelmeket. Te vitorlát, vihar hangját hoztad nekem, imáiddal ajándékoztál meg. S hála neked: újrakezdjük életünk, fodros habokba söpörjük bűneink: hogy csak szép dalok szánjanak velünk, himnuszokként csengjenek verseim. *** Lelkemet egekre-erdőkre nyitva, szeleknek ajánlva - lépdelek. Én, a szavak napkorongjának hódolója, hitszegő nem leszek. Ezen a megáldott, irgalom-utamon nyíljanak májusi hóvirágok, övezze fény a cirbolyákat. Az öreg holló Virágoznak a tajgai tavak. Megtartják-e titkaikat?
