Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Fonod Zoltán: „Duhaj kedvek Eldorádója...” (A nyelvtörvény és környéke)
4 Fonod Zoltán nem elsorvad a demokrácia is. Tetszik, nem tetszik, a fiatal demokráciára leselkedő veszélyként éljük meg napjainkban Szlovákiában a nyelvtörvény körüli hercehurcát, melyet a nacionalista akamokság és a hatalmi „önkény” abszurduma jellemez. Szomorú, de így van: a „törvénycsinálók” számára hovatovább mellékes, hogy egy-egy, a társadalom számára fontos kérdést kellő gonddal, körültekintéssel oldanak-e meg, vagy döntésük mögött az elfogultság, a nacionalista métely nyomai is felfedezhetők. Sajnálatos, de így igaz, az sem zavarja őket, hogy egy-egy kérdés össz-európai jellegü-e, vagy a tagállamok illetékességi körébe tartozik... Minthogy (meggyőződésünk szerint!) a nyelvi törvény esetében összeurópai kérdésről van szó, nyilván nem lehet mellékes a személyes szerepvállalás, és a közösségi elkötelezettség, de az Európai Unió Parlamentjének a véleménye sem. Ivan Gašparovič, köztársasági elnök szerint (aki a magyar-szlovák kisebbségi vegyes bizottság budapesti ülésével egyidejűleg írta alá a törvényt) „A nyelvtörvényre a Dél-Szlovákiá- ban élő szlovákok védelme miatt volt szükség”. Hogy kik ellen és miért kell a szlovákokat megvédeni, ez a „mesék” (a rámmesék!) kategóriájába tartozik. Mások szerint szó sincs a kisebbségekről, az „irodalmi szlovák nyelvet” akarják számon kérni a közéletben, és ha kell, büntetni a kihágásokat. A „kodifikált szlovák nyelv” számon kérése, persze csak amolyan sóderszöveg. Mert nemcsak arról van szó, hogy azokban a városokban, településeken, ahol a kisebbségek lélekszáma 20 százalék alatt marad, megköveteljék a „kodifikált szlovák nyelv” használatát, akár (5 ezer eurós) pénzbüntetések árán is, hanem arról, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetét megnehezítsék, és az asszimilációt gyorsítsák.Talán nem véletlen, hogy jogi végzettségével Robert Fico miniszterelnök a „legsúlyosabb jogsértések közé sorolta” a nyelvtörvény megsértését, és „szent szlovák ügynek” mondta annak betartását. (A köztársasági elnök által aláírt törvényt a szlovák parlament 79 képviselője szavazta meg, a jelen levő 136 képviselőből.) Egyes képviselők szerint az elfogadott törvény mellőzi azokat az 1995-ben elfogadott elemeket, melyek hátrányosan érintették a szlovákiai magyarságot. Példátlanul gátlástalan persze az módszer, ahogy a kisebbségek (mindenekelőtt a több mint félmillió magyarság!) ellen felléptek, és be szeretnék hozni azt a hátrányt, melyet a szocializmus negyven éve alatt (kényszerűen!) elmulasztottak. Horribile dictu (kimondani is szörnyű!), igazítani azon a megállapodáson, melyet 1995-ben, Párizsban, nagy csinnadrattával, Hóm Gyula magyar és Vladimír Meči- ar szlovák miniszterelnök irt alá. Az már csak „hab a tortán”, a szlovák kormánypártok képviselői azon is meglepődtek, hogy az Európai Unió felelős tisztségviselői ugyanúgy jogsérelemként fogják fel a napokban elfogadott törvényt mint a kisebbségi magyarság vagy a két ország kisebbségi vegyes bizottságának magyar képviselői. Bajnai Gordon magyar miniszterelnök szerint a nyelvtörvény ellentétben áll a két ország által aláírt nemzetközi szerződéssel. Michael Gahler az EP külpolitikai tanácsának alelnöke szerint „a nyelvtörvény nem felel meg az európai standamak és a kisebbségi nyelvek diszkriminációjához vezet”. „A nyelvtörvény abszurd hely-
