Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Fonod Zoltán: „Duhaj kedvek Eldorádója...” (A nyelvtörvény és környéke)
~w /[q fa Ä 7-\0 )<5|3o „A jó fügék igen jók, de a ross?akigen rosszak...’ Z'i (vf „Duhaj kedvek Eldorádója...” (A nyelvtörvény és környéke) Az utóbbi években mondhatni tendenciózus kampány indult a nemzetiségek, köztük elsősorban az itt élő magyarság ellen. Folyt ilyen kampány a Prágai Tavasz idején, 1968-ban, s időről időre (a kormánypártok „gusztusa” szerint) folytatódik napjainkban is. Talán nem árt idézni a múltat, nevezetesen azokat a gondolatokat, melyeket egy beszélgetés során Vladimír Mináč, állami díjas író fogalmazott meg 1968 májusában. „A nemzet nem nagyobb azáltal, hogy új állampolgárokkal gyarapszik, ha mennyiségileg nő, hanem csak azáltal, ha az igazságosság felé törekszik... Bolygónk már éppen eleget szenvedett kicsinyes nemzetiségi viszályok miatt:, s már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy kitérjünk a felesleges szenvedések elől. Emberemlékezet óta egymás mellett és egymással szemben is is éltünk: meg kell próbálnunk együttélni. Ebben semmi sem akadályoz meg bennünket, ha lesz elég bátorságunk, értelmünk és türelmünk. ”... Platón szerint „akkor jó a kormányzás, ha bölcsek állnak az állam élén”. Az ókori görög fdozófus, aki (i.e. 427-347 között élt) költőnek készült, de Szókratész hatására lett filozófus, a királyok bölcsességére gondolt, de a polgárokat sem hagyta ki a „buliból”. Amennyiben Európa demokratikus alapokon akar fejlődni, vezetőinek, és a „társadalmi krémnek” tudatosítania kell, hogy nemcsak magáért felel. A demokrácia fejlődéséhez, alakulásához a polgárok megértésére, együttműködő készségére is szüksége van. Az európai integráció kapcsán Václav Havel néhány évvel ezelőtt azt vallotta, az „értékek és ideálok” elosztása nélkülözhetetlen, ezen áll vagy bukik a demokratikus rendszer. A felnőtt társadalom érett polgárainak szerepvállalására emlékeztetve a demokratikus alapértékek „az emberi lényeg egyedül-valóságának, hasonlóképpen a szabadságnak, a polgári társadalomnak elve, a jog-állam, demokrácia, magántulajdon, piacgazdaság, valamint a különböző nemzetek, népcsoportok, vallások, kultúrák és civilizációk egymásmelletiségének tiszteletére irányuló akarat” fontosságára, nélkülözhetetlenségére figyelmeztetett néhány évvel ezelőtt. A „vészhelyzetek” nyugtalanitották, az „elvi, erkölcsi szabályok” hiánya, melyek a demokratikus fejlődést éppúgy veszélyeztették, mint az integrációs törekvéseket. A fiatal demokráciára leselkedő veszélyek dolgában mi sem állunk különösen fényesen. A működő demokrácia ugyanis nem képzelhető el aktív és nyílt társadalom nélkül, mert nélküle nemcsak az alapvető emberi értékek vesznek el, ha
