Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Boccaccio „jegyzetei”: A novella alapelvei (3)
87 Boccaccio „jegyzetei” A novella alapelvei (3) Egy legenda születése (Ilario Vicenzo novellavázlata) Egyszer egy diáknak Tivoliba kellett utazni. Nem kellett sietnie és hajszolnia a lovát, igy megszállt egy fogadóban, nagyjából félúton, jóval a Ponte Mammolon túl, kicsit délre a Via Tiburtinától. A fogadós panaszkodott, hogy gyér a forgalom. A diák tréfásan azt javasolta, hogy valamilyen legenda biztosan feldobná a fogadó hírnevét. Ehhez egy jó költő kellene. A- molyan történetköltő, valamilyen novellaíró-féleség. Amikor a diák bevallja, hogy ő bizony mostanában pont novellaírással foglalkozik, a fogadós javasolja neki, hogy maradjon még pár napig és találjon ki valamit. Annyira azért nem érek rá, először el kell intéznem a dolgomat Tivoliban, de utána, visszatérőben akár egy hétig is itt maradhatok. Akár két hétig is itt maradhatsz ingyen, ha kitalálsz valami hasznosat, fogadkozott a fogadós. A diáknak a következő három nap alatt - mármint egy Tivoliba, egy ott, egy pedig visszafelé - egyre jobban megtetszett az ötlet. Eszébe jutott, hogy nemrégiben olvasta Boccaccio vázlatát a novella elveiről. Ott a nagy Mester azt javasolta, hogy legjobb valamilyen képpel kezdeni. Ez a kép itt és most nem lehet más, mint a fogadó és környéke. Este elmondta a fogadósnak, hogy először körül kell járnia a vidéket, magába kell szívnia annak a hangulatát és aztán valamilyen motívumokat kell találnia, amelyeket majd később ki lehet fejteni. A derék fogadós máris nagy tisztelettel nézett a diákra, mert amit mondott, az rettenetesen nagy tudományra vallott. Máris intézkedett, hogy a diák kosztjára maga a fogadósné ügyeljen. Másnap Vicenzo - mert hisz így hívták a diákot - késő délutánig járta a vidéket. A következő kép tárult eléje. A fogadó vagy fél mérföldre délre volt a Via Tiburtinától egy mezei út mentén és csak egy ócska fatábla jelezte a fogadót megkopott „Albergo” felirattal. A mezei út keresztezte a főutat és a kereszteződés Tivoli felé néző sarkán egy jó háromölnyi magas domb emelkedett, amelyen egy nagy fakereszt mutatott az ég felé. A fogadó első részén - balról, ha szemközt álltunk az épülettel egy kis torony volt, s ezen keresztül vezetett a bejárat a fogadó főépületébe. Hátul, a jobb oldalon egy nagyjából tízölnyi magas torony magasodott a főépület és a gazdasági épületek fölé. A torony már első pillantásra is régebbinek tűnt a többi épülettől és a fogadós szerint bizony volt már ezeréves is. A mezei út úgy másfél mérfoldnyire egy kis tónál és egy településnél ért véget. A tó nem lehetett nagyobb, mint háromnegyed négyzetmérföld. Közvetlenül a tó partján egy erődítménynek is beillő épület állt, a Castello Caetani. Ennek a tornya mintha csak a fogadó tornyának az ikertestvére lett volna, bár egy-két öllel magasabbnak látszott.
