Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Péterfy Gergely Halál Budán c. kötetéről
83 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Akhilleusz Budánál Péterfy Gergely Halál Budán című kötetéről Az istenek elhatározzák, hogy kiűzik a pogány törököt a keresztény Európából, s ehhez segítségül hívnak egy vérbeli antik hőst - így lehetne dióhéjban összefoglalni Péterfy Gergely Halál Budán című regényének alapszituációját. A regény történelmi kulisszák között játszódik, és valós eseményekből indul ki, a szerző azonban nem ragaszkodik görcsösen a történelmi hűséghez - a saját, alternatív történelmének megírásához a történelemkönyvek adatai csak kiindulópontként szolgálnak, mint ahogy ez az utóbbi évek-évtizedck ún. áltörténelmi regényeinél (Márton László, Háy János, Darvasi László stb.) lenni szokott. A Halál Budán nem akar bennünket azzal áltatni, hogy a történetek valóban úgy estek meg, vagy legalább hasonlóképp, mint ahogy azt a regényben olvashatjuk - ellenkezőleg: minduntalan clbizonytalanít, kizökkent, önkényesen kirángat bennünket a klasz- szikus történelemismeret sztereotípiáinak kényelméből, hogy egy sajátos látásmódon keresztül felépítse a saját XVII. századát. A regény egymástól merőben eltérő műfajok színes elegye: barokk eposz, naturalista próza és posztmodern szöveghalmaz egyben. Hogy ez a három szövegvilág békésen megfér egymást mellett, az talán annak is köszönhető, hogy a szerző nem erőlteti túl egyiket sem: a regény nyelvezete végig tiszta, olvasmányos, olykor nem mentes a költői magaslatoktól, máskor azonban egészen józan, már-már szikár. A barokk elemeket nem is annyira a nyelv cirkalmassága (bár előfordulnak végtelen hosszúságba nyúló körmondatok, főként az első részben), mint inkább a regényanyag burjánzása adja: a leírt „valóság” barokkosán zsúfolt, fülledt, szinte fokozhatatlanul, robbanásig telített. A törökellenes keresztény hadjáratnál alkalmasabb hátteret aligha találhatott volna a szerző egy ilyen barokk káosz megjelenítésére. A káosz mint olyan konkrét utalásként is megjelenik a regény tizennyolcadik oldalán: a gomolygó ködben a teremtés, a keletkezés zavaros „őslevese” elkülöníthetetlenül összeolvad a halál borzalmas kavargásával, ami tulajdonképpen a regény alapmotívuma. A halál mindenre kiterjedő uralma az, ami meghatározza a regény hangulatát - s ennek a hangulatnak a pontos és meggyőző kialakításával Péterfy Gergely már a legelső oldaltól nagyon hatásosan magával rántja az olvasót a szövegbe. A három rész közül talán épp az első a legerőteljesebb sodrású, a legszínesebb és legizgalmasabb, különös tekintettel a bécsi ostrom leírására.
