Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Kovács Győző: Lehetőségek és kompromisszumok
Lehetőségek és kompromisszumok 79 Ki kell már egyszer mondani: „Wilson adott szava volt az első, mely a német népet kívülről kikezdte s így előkészítette azt a győzelmet, melyet Foch marsall kardja vívott ki”14 Mert az a béke, amit Párizs a világnak ajándékozott, porosz béke; ismét csak a kardra támaszkodik. „Nincs egyetlen paragrafusa ennek a szerződésnek, mely ne tárna annak idején kaput a rothadt intrikának... Európa ma fegyverektől hemzsegő földrész és az is marad...”15 * * * Mindazt, amiről később Kissinger írt, a wilsoni elvekkel kapcsolatban - vajon mennyire igazolta vagy cáfolta Masaryk és Benes szándéka? Egyrészt az általuk képviselt társadalmi realitás, másrészt az emlékirataik és a korabali megnyilatkozásaik, valamint a társadalom visszajelzései? Ugyanis: a szándékot és a társadalmi gyakorlatot - egyaránt közvetítették egykor és az utókor számára a dokumentumok. Tükrözve a korabeli értelmezéseket. Már 1918 végén, illetve 1919 elején kimutathatók a központi hatalom markáns vonásai. Igaz: új, tartalmában is merőben újszerű államot kellett létrehozniuk. Masaryk emlékirataiból egyértelműen kitűnik: nemzeti mozgalmuk (Beneš szerint: nemzeti forradalmi mozgalmuk) kiindulópontja az volt, hogy „a mi helyünk egész történelmünk folyamán a németellenes oldalon volt... az aktív Ausz- triaellenes tevékenység mellett döntöttem...” - Igaz, tette hozzá, „a döntés nem volt könnyű..., de világosan láttam, hogy e nagy korban nem maradhattunk passzívak...”16 Az is igaz: Masaryknak voltak dilemmái. „Valóban érettek vagyunk a szabadságra, egy önálló állam igazgatására és fenntartására, mely Csehországból és Szlovákiából állnak, jelentős nemzeti kisebbségekkel?... Megértjük-e a világtörténelmi pillanatot?” Hiszen nem csupán szimbolikus az a tény, hogy Masaryk világforrcdalom- ról, Beneš pedig nemzetek forradalmáról beszél, s így is gondolkozik, és ennek megfelelően ír minderről. Masaryk szeme előtt a svájci példa lebegett. Leegyszerűsítve: a svájci berendezkedést óhajtotta átültetni ide, Közép-Európába. A példa adott volt; csak éppen a régió adottságai nem kedveztek a megvalósításának, s a megvalósításban e miatt adódtak a konfliktusok. A törvények, a vertikum, a központosítás, a pártok és nemzetiségek fölött állónak mutatkoztak. Egységes államban gondolkoztak, nem vettek figyelembe mást, csak egyetlen - központi - állami érdeket. Prágától távol volt Verhovina. A Hradzsintól távol volt mindenfajta alsóbb szintű pártérdek, nemzetiségi, netán nemzeti torzsalkodás. Ennek megítélésében, végső eredményét tekintve, a vezetés egységes volt. Elsősorban Beneš dolgozott rendkívül hatékonyan, „vasszorgalommal”. O volt az első Csehszlovák Köztársaság „motorja”.
