Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Kovács Győző: Lehetőségek és kompromisszumok
76 Kovács Győző Goidig nézetrendszere a nemzeti kérdésről. Olyan problémákat jeleztek a 20. század elején, amelyek hamarosan, őket időben gyorsan követve, tulajdonképpen fontos szerepet játszottak a térségben. 1918 novemberében aztán, Aradon, drámai szituációban találkozott a két politikus, egymástól eltérő utakat jelölve meg. Megjegyezve azt is, I. Bratianu 1919 elején, s nemzetközi színtéren, Párizsban igen határozottan és keményen - szinte Benešt is túlszárnyalva - képviselte a „román u- tat”, bejelentve (Nagy)Románia területi igényeit. Ettől függetlenül, persze, érdekeik amúgy is és minduntalan találkoztak. Miként ezt Masaryk fel is villantja. A Világforradalom cimü müvében egyik helyen arról ír, hogy amikor Románia beleavatkozott a háborúba, Beneš, Štefánik és én táviratot küldtünk Bratianunak, „Románia nemzetünk felszabadításáért is harcol” és közös érdekeik a háború után is összehozta őket, s a délszlávokkal szintén. Jászi is, Goldis is a történetiségre törekszik, jelenlétükig ható nagy időegységeket ölelnek fel. Jászi álláspontja inkább apologetikus, aki a fennhatóság keretei között keresi és látja a megoldást. „Jászi nem lépte át a magyar politikai nemzetállam, a magyar hegemónia eszmei kereteit” - írja Litván György. O - ti. Jászi - nem minden áron, s főként „nem erőszakkal, hanem méltányos, kiegyenlítő politikával szerette volna megőrizni az ország vegyes és más nemzetiségű területeit”.3 Goldis - ugyanakkor - egy feltörekvő nemzet öntudatát kifejező, önálló állami létre törekvő nemzeti közösség indulatát fejezte ki. Inkább türelmetlen és támadó. Mindez 1918 novemberében, Aradon vált teljesen nyilvánvalóvá a vitapartner, jelesül — Jászi előtt. Tulajdonképpen mindketten azt hangsúlyozták, hogy a nemzeti kérdés megoldása „a demokrácia archimedesi pontja”, s mint ilyen „állami létünk központi problémája”. Mindketten erőteljesen hangsúlyozták az együvé tartozás szükségességét (nemzeti és nemzetiségi vonatkozásban). Mindketten elérkeznek az irredentizmushoz, hiszen minden további részlet - tulajdonképpen - ennek van alárendelve. Magyarország vonatkozásában ezt Goldis úgy fogalmazta meg, hogy „a magyar- országi román terület csak akkor csatoltathatnék Romániához, ha az osztrák-magyar birodalom szétdaraboltatnék.. ,”4 * * * Bizonyos mértékben Jászi és Goldis nézeteivel szembesült mindaz, ami 1919-ben és 1920-ban Párizsban történt. Itt és így került előtérbe Wilson elvi álláspontja (a 14 pont), valamint az 1919-es beszéde a békekonferencián. Wilson pontjai csak részben békeprogram részei; a Monarchia egységének megtartása alapján nyugodtak; „tulajdonképpen nagyobb reményeket keltettek a leendő vesztesek, mint a leendő győztesek körében”.5 Az 1918-as első félévi események legalábbis ezt a látszatot keltették. Csak a nyári és kora őszi események nyomán változott meg a helyzet, az egymással szembenállók magatartása.
