Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Kovács Győző: Lehetőségek és kompromisszumok
75 Kovács Győző Lehetőségek és kompromisszumok* Az utóbbi két évtizedben e sorok írójának lehetősége volt arra, hogy a két világháború közötti évek anyagait rendszeresen kutassa Pozsonyban, az Egyetemi Könyvtárban (Univerzitná Knižnica) és a Szlovák Nemzeti Levéltárban (Slovenský národný archív). Nem kívánt kilépni a közép-kelet-európai keretekből, ezért modellként tartotta szem előtt a csehszlovákiai berendezkedést, a polgári demokratikus államrendszert. Az évtizedeken átívelő változásokkal együtt (mint pl. a nyelvtörvények 1920-tól 2001-ig). Vagyis: következményeiben, kihatásaiban kell(ett) foglalkozni a Párizs környéki békeszerződésekkel. Kutatásainak eredményeit nagyobb tanulmányban igyekezett összefoglalni (Lehetőségek és kompromisszumok). Bizonyos történelmi háttérként szolgál(hat) az irodalom számára is („az irodalom nemcsak nyomon követte, hanem hordozta is magában”).1 E kutatások nyomán, azok közben minduntalan felmerül(t) a kérdés: milyen volt a 20. század - egy bizonyos régióra szűkítve és meghatározott időkorlátok közé szorítva? Kritizálhatjuk-e, elítélhetjük-e, vagy csupán tudomásul vesszük - ilyen volt a 20. század. Tudomásul vesszük, vizsgáljuk, elemezzük jelentéseit; így vagy úgy értékeljük tetteit, s bizonyára próbáljuk megérteni a történelmét. * * * Az első világháborút lezáró békeszerződések nyomán Közép-Kclet- Európában többnemzetiségü államok jöttek létre. így - szinte — automatikusan előtérbe kerültek az állampolgársági és a kisebbségi stb. ügyek. Az új határok korábban egységes területeket és nagy tömbben élő közösségeket vágtak szét, utalva addig nem volt állami fennhatóság alá, új államalakulat részévé. Ez történt Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában és Burgenlandban. Mivel várhatóak voltak a későbbi - be is következett - súrlódások, panaszok, éles viták: a békeszerződéseket aláíró és az azokat garantáló nagyhatalmak az illető állam kormányaival egymás után kötötték meg a kisebbségvédelmi szerződéseket. Szükség volt a nemzetközi garanciákra, hiszen a következő években súlyos viták robbantak ki a fenti kérdésekben.2 Négy ilyen, mondhatni „neuralgiás” pontot látunk: a) az állampolgárság; b) a nemzetiség-kisebbség; c) a nyelvtörvények; d) az autonómia. Ezek mibenlétét, hatásaikat kell(ctt) vizsgálni, nyomon követni mint egykori álláspontokat is. Tágítva a témakört: úgy láttuk, szorosan a témához kapcsolódik Jászi Oszkár és Vasile
