Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Tóth Elemér versei (Igaz ének, Vers a megtaposott táj énekeséről, Búcsúének)
74 Tóth Elemér versei Búcsúének Zalabai Zsigmond emlékére I Hát elmentél, barátom, ipolypásztói árva, akinek bús magánya átsüt minden határon. A magad útját jártad, voltál jóságos árnyék, s nem mondta senki: várj még, ne gyújtsd fel most a házat. A palotát, mely felett, - bár gyűltek a fel legek, győzte volna tudásod. Hisz magad építetted, minden kövéről hitted, tetté oldja az álmot. II A harang bennem meg-megkondul, a lelkem fáj bután, bolondul. Naponta várlak és kereslek, de torz vigyora nő a csendnek. Trópusaid járom naponta, hol verseket nyitogatsz sorra. Szelíd szavakkal csodát művelsz, játszol a szívig érő tűzzel. Szelíd szavakkal magyarázod... Szeretnek, mindenki barátod; versek fölé hajolva látlak. Mert tudom ugyan, hogy elmentél, de hiszem, katedrára leltél; s versről beszélsz a vén kaszásnak.
