Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)
66 Popély Gyula erejük tudatában bátran nekivágtak a bizonytalanságnak, az ismeretlennek, „mint akiket nagy misszió tudata hevít”. Az idézett tanulmány szerzője szerint volt egy álmodozó csapat, amely a „sarló és kalapács jegyében” tervezte és képzelte el a Duna-völgyi népek jövőjét. „Ők azt hitték, hogy legközelebb járnak a célhoz, pedig messze elmaradtak” — szögezte le az idézett tanulmány szerzője.37 A Sarlóval ellenlábas prohászkások mozgalma spiritusz rektorának, Pfeiffer Miklós kassai kanonoknak a viszonyulása Balogh Edgárék osztályharcos tévelygéséhez pedig párját ritkító megértésről tanúskodik. „De ki tehet arról, hogy annak idején a sarlósok Marx bűvkörébe kerültek?” — tette fel a szónoki kérdést 1939 nyarán — immár a felszabadulás után - az idézett Pfeiffer kanonok, visszapillantva az elmúlt évek csehszlovákiai magyar diákmozgalmaira. A Prohászka Körök legfőbb szellemi és gyakorlati irányítójának vélekedése meglepően árnyalt és mentes minden egyoldalú Ítélkezéstől. „A sarlósok, ahogyan én őket az évek folyamán, sokszor mint ellenfeleket is megismertem: tiszta szándékkal a szegény nyomorgó emberiségen, proletár embertársaikon akartak segíteni” - fogalmazott az idézett „ellenlábas” kassai kanonok. „Ezért erkölcsi érték szempontjából toronymagasságban felette voltak azon nemzeti jelszavakat hangoztató maradiaknak, kiknek magyarsága sok esetben sokkal inkább üres szó- pufogtatás, meddő »magyaros sírva-vigadás«, vagy potrohos nyárspolgári álmagyarság volt, mint valódi magyar nemzeti munkakomolyság, vagy pláne a magyar kérdések komoly, korszerű szociális meglátása és megoldani akarása. ETa a sarlósok marxi in- goványokban bukdácsoltak, egyesek abban el is merültek: ez elsősorban az idősebb nemzedék minden pedagógiai és lélektani következménnyel homlokegyenest ellenkező megnemértésének és előlegezett bizalmatlanságának köszönhető. Ahelyett, hogy e fiúkhoz szeretetteljes és türelmes, nem lankadó megértéssel közeledtek volna, és meglátták volna bennük azt, ami az értékek egyik legnagyobbika: a szegény embertárson való segíteni akarást: eltaszították őket maguktól.”38 Pfeiffer Miklós idézett értékítélete szép és nemes példája a kialakult elvi ellentétek és gyűlölködések feloldására való törekvésnek. Bár azért azt sem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy-amint az e tanulmányunkból is nyilvánvalóan kitűnik - a felvidéki magyar politikai vezetés kezdetben nem viszonyult eleve elzárkózóan és ellenségesen Kessler Balogh Edgárék mozgalmához. Az 1931-ben bekövetkezett egyértelmű kommunista színváltás után természetesen már elképzelhetetlen volt közöttük bármiféle párbeszéd. Az egyik oldalon tehát a „marxi ingovány”, a másikon pedig a néha valóban túlságosan merev nemzeti intranzigencia. A tűz és víz kölcsönösen kizárták egymást. * * * A Sarló 1931. évi szeptemberi kongresszusától már számolni lehetett azzal, hogy a kommunista párthoz való nyílt lecsatlakozás következtében a mozgalom talajtalanná válik és szétesik. Ezt a bukást elkerülendő a tagság egy taktikusabb, pragmatikusan gondolkodó és cselekvő csoportja még a teljes összeomlás előtt igyekezett kimenekülni a léket kapott hajóról, amelyet Kessler Balogh Edgár oly ravaszul átnavigált az osztályharcos marxizmus vizeire. Ezek az emberek valamilyen új mozgalom létrehozását tartották a leginkább célravezetőnek, amely mintegy felvállalná a Sarló „eredeti” célkitűzéseit, miközben látványosan elhatárolódna a kommunistává átlényegült egykori
