Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)
54 Grendel Lajos 5 nagy erővel megcélozza a víz a követ, hol a legtörékenyebb, hol a legvédtelenebb. (Spiaggia adriatica) Második kötetében Oravecz Imre az elszemélytelenítés és a lírátlanítás legvégső határáig merészkedik (A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása; Emlékezés az ülőkalauzrendszerre; Roncstelep stb.), ahol nemcsak a hagyományos, hanem a minden értelemben vett költészet is megszűnik. Oravecz Imre szövegei itt érintkeznek egy látszólagosan másik véglettel, Tandori minden transzcendenciától megfosztott abszolút személyességével, mintha ugyanannak az éremnek a két oldalát látnánk. Az én-líra ennyire radikális megtagadásának formáival, amilyenek Oraveczéi, ebben az időben legföljebb a Magyar Műhely körében vagy Cselényi László szövegeiben találkozhatunk. Ami a kötet megjelenésének idején nem lehetett feltűnő, azonban e líra későbbi fejlődéstörténetének szempontjából nem elhanyagolható: itt olvashatók a költő első „Szajla-versei” (A régi Szajla; A gyermekkor módosítása; Támpontok a gyermekkor módosításához), az úton libát terelnek, az árokban fűvet szednek, a kerítésre köcsögöt tesznek, a kútból vizet mernek, a kertben kapát éleznek, az ólban disznót etetnek és a legnagyobb dologidőben hülyegyerekként lézeng a faluban a történelem (A régi Szajla) A hopik könyvében nem lézeng se Történelem, se történelem, hanem egy történelem előtti vagy történelmen kívüli világ konstituálódik meg, egy olyan archaikus civilizáció, amelyben a világ nem interpretálódik, hanem megneveződik. Amelyben Taiovának, a Teremtőnek köszönhetően újra létrejön a mindenség történelem előtti egysége, a paradicsomi ősállapot tisztasága, ártatlansága, átláthatósága. Amelyben a föld Tokpalában van, a végtelen térben, amelyben a kezdet és vég egyszerre, együtt van jelen. Mint az őscsillagban, Weöres Mahruhában. Az első emberek kezdetben boldogok voltak, mert a Föld emlőjén éltek, füvek, magvak és gyümölcsök tejét szívták magukba, tisztelték az állatokat, nem éreztek egymás közt különbséget, és beszéd nélkül megértették egymást. (Az első emberekről)
