Irodalmi Szemle, 2009

2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)

S3

Grendel Lajos

Magyar líra és epika a 20. században (33)

A MAGYAR LÍRA DEPOETIZÁLÁSA - 70-ES ÉS 80-AS ÉVEK III.

Oravecz Imre (1943). Pályakezdését a kommunista hatalom hasonlóképp késleltette, mint Tandori Dezsőét, s bár a legendás Költők egymás között c. antológiában nem kisebb tekintély mutatta be, mint Weöres Sándor, a kiadók sem versenyeztek első kötetének kéziratáért. Oravecz Imre szövegei, korai verseinek her- metizmusa sok szakmabelit (lektor, szerkesztő, kritikus, pályatársak) is irritált. Kötetei {Héj, 1972; Egy földterület növénytakarójának változása, 1979; A hopik könyve, 1983) másképpen provokáltak, mint Petri versei. Nem a politikai és a közállapotokat vették célba, hanem azt a közmegegyezést, amely elképzelhetetlennek tartotta, hogy létezhet versbeszéd a posztnyugatos vagy a népi líra nyelvén kívül is. Amikor aztán 1988-ban napvilágot látott a köz- és irodalmi ízlést leginkább provokálható könyve, az 1972. szeptember, s az nem mindennapi szakmai és közönségsikert aratott, ez annak csalhatatlan jele is volt, hogy időközben a lírai beszéddel szemben támasztott igények és követelmények is megváltoztak, s hogy egy bő évtized alatt a régi közmegegyezés helyét felváltotta egy új, a réginél a kísérletezés irányában sokkal nyitottabb. Az 1972. szeptember sikere azt bizonyította, hogy a régi sztereotípiák már nem működnek. Hogy nemcsak tolerálható, hanem elfogadható is az olyan lírai beszédmód, amelyből hiányoznak „az esztétizmus szerepformái”.<46)

Oravecz Imre első kötetei a befejezettségükkel és folytathatatlanságukkal hökkentenek meg. Dadogásnak, hangpróbáknak nyomát sem találjuk bennük. Mindegyik könyve valahol az elhallgatás határán készült, ezért is támadt nem egy kri- tikusában-méltatójában az az érzés, mintha Oravecz minden kötetével újrakezdené a pályát. Az ő költészetének is több arca van, ha nem is olyan extrém mértékben, mint egyik mesterének, Weöresnek vagy Fernando Pessoának.

A Héj, akárcsak Tandori első kötete, elszemélytelenítő törekvésével, nyelvi re- dukcionizmusával az újholdas iskola tanítványának mutatja, talán leginkább a kései Pilinszkyének, noha Pilinszkyvel ellentétben a töredékeket ciklusokba szervezi.

A húsra ragasztva Jüstöl a Nap kerek bélyege.

Összejüggö zúgás, vad vágta.

Forgatja, szétlapítja, felhajítja a levegőben megállítja