Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Németh Zoltán: Úttörő monográfia az Iródia-mozgalomról (Ardamica Zorán: Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban)
50 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2009 napilapnak’’ nem a teljes, hanem csak a szépirodalmi anyagát kívánja bemutatni, de a választott szegmenst valóban monografikusán, szinte teljességében próbálja feltérképezni. (Az alapos bevezető tanulmány mellett például válogatott szöveggyűjteményt és részletes bibliográfiát is tartalmaz.) Különösen érdekesek a szerzőnek azon kölései, amelyek szerint anno a kassai lapban közölt számos jelentős novella és vers könyv alakban a mai napig sem jelent meg, valamint azon felvetései, hogy az immár klasszikus íróinknak (József Attilának, Juhász Gyulának, Móricz Zsigmondnak, Krúdy Gyulának stb.) ott közölt, s a későbbi, kötetbeli közlésekkel szemben érdekes változatokat képviselő müvei nagyobb figyelmet érdemelnének, hisz, úgymond,,, eldöntetlen a vita az irodalom teoretikusai között is, hogy a változat vajon nem új alkotás-e Nem vitás: Gyüre Lajos Az alsószoknya alkonya c. müve Kassának mint helynek a szellemiségét nagyban gazdagítja. Szerzőjének a Posonium-Szülőfold- díjhoz gratulálok. Tőzsér Árpád Úttörő monográfia az Iródia-mozgalomról (Ardamica Zorán: Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban) Ardamica Zorán monográfiája egy legendássá vált irodalmi csoportosulás alakulástörténetével, legjelentősebb alkotóival, azok szövegeinek elemzéseivel, valamint a csoportosulás utóéletével foglalkozik. Az Érsekújvárott 1983. június 18- án megalakult Iródiáról van szó, amely első kiáltványában a következőképpen jelentette be önmagát: „Az Iródia nem tévedhetetlen, ezért tartózkodik a rugalmatlan elvek, szentenciák, dogmák, örökérvényűnek vélt elméletek kijelentésétől és vállalásától. Az Iródia nem követel senkitől sem előre megfogalmazott gondolkodás- módot, alkotói módszert, esztétikai, értékrendi sablont. Az Iródia a rugalmasság, nyitottság, fejlődöképesség, az együttgondolkodás iskolája szeretne lenni.” Ardamica Zorán - mint arra könyvének címe is utal - az Iródia szellemi hozadékát perspektívaváltásként értelmezi. Nem kanonikus átrendeződésként, hiszen az Iródia nem fordult radikálisan szembe a magyar irodalom progresszív áramlataival, hanem bennük képzelte el magát, vagyis inkább a meglévő kánonok újraírásaként értelmezhető. Nem paradigmaváltásként, hiszen - mint azt Ardamica Zorán is megjegyzi - az Iródia alkotói vállaltan nem egységes esztétikai elvek alapján alkottak. És nem korszakváltásként, hiszen az Iródia tevékenységét utólag felülírták az 1989-es társadalmi és ebből következő irodalmi változások. Mint ebből a kis vázlatból kiderül, Ardamica Zorán összetett módon viszonyul az Iródiát körülvevő szükebb és tágabb kontextushoz. Könyve elején rögtön szembenéz azzal a kérdéssel, hogy vajon az Iródia mozgalom, csoport, lazább csoportosulás, esetleg nemzedék, illetve generáció volt-e. Ugyanilyen lelkiismeretesen
