Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Németh Zoltán: Úttörő monográfia az Iródia-mozgalomról (Ardamica Zorán: Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2009 51 veszi számba a szlovákiai magyar irodalom fogalmát érintő véleményeket, a kortárs irodalom kánonjainak kérdését, illetve a normalizációs korszak és az 1989 utáni irodalom helyzetét érintő nézeteket. Rendkívül érdekes, hogy bár Ardamica nagyon sok véleményt sorol fel és néha ütköztet is, az ilyen kontextuális kérdésekben szinte sosem foglal egyértelműen állást, inkább minden álláspont feltételezettségére mutat rá. Tarthatjuk ezt óvatos távolságtartásnak éppúgy, mint az objektivitásra való törekvés mintapéldájának. A Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban mint könyv egyébkény nagyon jól felépített alkotás. Első részében a már említett kontextuális kérdésekkel néz szembe, a másodikban az Iródia történetével, a mozgalom nevéhez kapcsolódó 1986-ban megjelent Próbaút című antológiával, valamint mindazon írók, költők és irodalomszervezők tevékenységével, akik valamilyen módon vagy támogatták, vagy éppen ellenkezőleg, hátráltatták a csoport önszerveződését és kibontakozását. A kötet törzsanyagát azok az egy-egy pályaképből kibontakozó értelmezések alkotják, amelyek az Iródia-nemzedék Ardamica Zorán szerint legjelentősebb tagjaihoz fuzhetők. Konkrétan négy alkotóról van szó, Hizsnyai Zoltán, Fambauer Gábor, Juhász R. József és Tálamon Alfonz müveiről. Hizsnyai esetében Ardamica nemcsak az egyes versesköteteket veszi számba, hanem külön foglalkozik Tsúszó Sándor figurájával, amely a kortárs maszkos magyar irodalom egyik jelentős és különleges változata, hiszen kollektív álnévről van szó - a Hizsnyai által életre keltett figura maszkjában többek között Bettes István, Hajdú István, Juhász R. József, Mészáros Ottó, Z. Németh István, Parti Nagy Lajos, Tálamon Alfonz alkottak, sőt díjat is alapítottak: az első Tsúszó-díjat egyébként Tálamon Alfonz kapta. Ardamica emellett kitér Hizsnyai publicisztikájára, pamfletjeire és esszéire, valamint az általa szerkesztett Mintakéve című kötetre, amely az ötvenéves Parti Nagy Lajos előtt tisztelgett két szonettkoszorúval. Fambauer Gábor szövegei kapcsán Ardamica megemlíti, hogy „Líráját a gondolat és a gondolat megfogalmazásának precizitására irányuló küzdés feszíti.” Fambauer főmüvének Az ibolya illata című gondolatregényt tartja, melynek értelmezésekor felhasználja a legkülönfélébb Fambauer-értelmezések eredményeit, Mészáros Andrástól egészen Csehy Zoltánig. Külön kitér az Ako keby — Minthogyha című, szlovák nyelvű Farnbauer-opuszra, amelynek többszörös átdolgozása a precíz filológust is kétségbe ejtheti. Juhász R. József neoavantgárd szövegei és kötetei mellett a szerző számba veszi Juhász R. vizuális alkotásait, képverseit és képversparódiáit, egyes perfor- mance-ait és happeningjeit is, különös tekintettel az Érsekújvár főterén 1990. október 17-én betonkeverővel, gumikalapáccsal és sóderos lapáttal Mészáros Ottóval és Németh Ilonával közösen előadott koncertre, amelyet a csehszlovák és a magyar tévé is közvetített. Külön fejezet foglalkozik a szintén legendás Stúdió érté tevékenységével, amely Közép-Európa egyik legjelentősebb alternatív művészeti fesztiváljává nőtte ki magát.
