Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Németh Zoltán: Történelem a határon (Hunéík Péter határEset c. regényéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2009 43 alázúdulnak és elöntenek mindent, zárójelbe teszik a jelent. Hiszen a prózaíró alkotása nem tárgyatlan, hanem személyekhez kötött érzelmekről szól. Hunčík Péter Határeset című regénye is ilyen mű: emberek, életek, események megsza- kíthatatlan, szakadatlan áramlása tölti be, amelyből nincs menekvés, mert hiszen ezek az emberek mi vagyunk, a mi őseink és felmenőink a hősei és antihősei, ezek az események velük és velünk történtek meg. Különös, sok műfajú regényről van szó. Olvasható történelmi regényként, a- mennyiben a 20. századi történelembe vetetett ember hányattatásait meséli el, hol egy szükebb, lokálisabb perspektívából, egészen távolról, világhatalmi pozícióból. Tarthatjuk családregénynek, hiszen generációk sorakoznak a lapjain, apák és anyák, szülők és nagyszülők, gyermekek és unokák sorsképletei íródnak bele a műbe. Felfogható a könyv fejlődésregényként is, amennyiben egy olyan folyamatra láthatunk rá, melynek során a naiv gyermeki nézőpont fokozatosan számolódik fel, és válik összetett tudás hordozójává. Emellett a Határeset olyan sorsregény is, amely úgy meséli el egy népcsoport, a szlovákiai magyar sorsközösség megpróbáltatásait, hogy közben minduntalan más nézőpontokkal kényszeríti interakcióba, ezzel válik összetett, sokrétű tudás és tapasztalat hordozójává, s ezzel a technikával lesz lehetséges az önreflexió és az önkritika. Végezetül akár tudatregénynek is tarthatjuk a müvet, hiszen az egyes fejezetek mind valamilyen gyermeki nézőpontot jelenítenek meg anekdotikus monológjaik által. Hunčík Péter könyvét sajátos irónia és önirónia járja át. Ez az irónia beférkőzik még a legmeghittebb eseményekbe, családi viszonyokba is, s egyfajta felül- nézetet biztosít a könyv minden olvasója számára. Az irónia kettős játékot üz: egyszerre mutatja meg a múlt jelen idejét és a jövőből visszatekintő értelmező narrátor nézőpontját, egyszerre állítja elénk a korlátozott tudást és a korlátozottságon túli tudáskritikát, egyszerre mutat be cselekvésmintákat és egyúttal relativizálja is azokat. Hunčík Péter könyvében ez a bonyolult ironikus játék a gyermeki nézőpontnak köszönhető. A gyermeki nézőpont naivitása destruálja a felnőttek világának kötött szerkezetét. És a túlzottan komolyan vett komolyság Hunčík könyvében e- gyet jelent a szabadság feladásával. Innét érthető meg, hogy miért a gyermeki nézőpont hordozza a kultúr- és rendszerkritikai attitűdöt, s az is, hogy mire szolgál a könyvön nagyon finoman, csöppet sem tolakodóan végighúzódó mágikus realista vonulat, a fehér köpenyes vitézek álomszerű története. A Határeset gyermeki nézőpontjának tettetett naivitása által a 20. század szinte minden torz eszméje lelepleződik, zárójelbe kerül, törlésre méltónak találtatik. Csakhogy Hunčík regénye nem akar leszámolni a múlttal, hanem ehelyett felmutatja azt a szinte iszonyú méretű szenvedéshalmazt, amelyet ez az évszázad okozott. Az irónia és a gyermeki nézőpont mellett az anekdota az, ami meghatározza Hunčík Péter regényének nyelvhasználatát. Mint tudjuk, az anekdota rendkívül fontos szerepet játszott a hetvenes évek végi ún. posztmodem prózafordulatban - gondoljunk csak Esterházy Péter Termelési-regény című könyvére, annak Mik-
