Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Fónod Zoltán: Nyelvhűség és világtudat... (Tőzsér Arpád Posonium Életműdíja)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2009 33 mederben folyjon és saját belső törvényei szerint fejlődjön, tisztán és öntörvényűén növekedjen. Ezáltal a nyelv szellemét kell őrizni, sajátos erőforrásait ápolni, hagyományait és történelmi karakterét megvigyázni! Ezt teszik a nyelvművelők! Anyanyelvűnk ápolása különösen fontos. Nemcsak a természetes negatív hatásoknak, a kommunikációs fejlődésből folyó idegen beütéseknek és torzulásoknak van kitéve, hanem gyakran korlátozó és szegényítő intézkedések is nyomasztják szellemét, ellenhatások veszélyeztetik. Döntő lehet ilyenkor a nyelvről folyó közbeszéd! Jakab István teljesítményét Lőrincze-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, Fábry Zoltán-díj minősíti. Nyomatékot adnak a gondolkodásnak, hogy az elhivatott munka egész életre szól. Vasárnap című képeslapunkban ma is állandó nyelvművelő rovata van. Szellemi teljesítményét Posonium Életműdíjjal értékelve meggyőződéssel állítjuk őt anyanyelvűnk őrzőjének és védelmezőjének a magaslatára! Szívből gratulálok! Duba Gyula Nyelvhűség és világtudat... Tőzsér Arpád Posonium Életműdíja Nem hittérítőként akarom az ötszáz éve született Kálvin János szavait idézni - „Ne féljetek, Isten kegyelme veletek van” -, inkább a kor hangulatát akarom felemlíteni, volt olyan idő, olyan korszak, amikor az egész emberiség védelmében kellett szót emelni: a fájdalom, a szenvedés, a kiszolgáltatottság kimondásának a jogáért. Az elmúlt két évtizedben sokan, sokszor megkérdőjelezték ezt a ,jogot”, megfeledkezve arról, mennyire hozzátartozik a szenvedés az emberhez. A világirodalom kiemelkedő alkotásai, Antigoné, Szophoklész drámái, vagy Shakespeare alkotásai (például a Hamlet), vagy Tolsztoj drámája (Iván Iljics halála) egészen Arthur Millerig (Az ügynök halála) minden időkben elemi módon kötődött az emberi sorshoz. így hát távolról sem véletlen, hogy Illyés Gyula az ötvenes évek elején a descartes-i filozófiai alaptételt (cogito ergo sum - gondolkozom, tehát vagyok) egyik verse címeként így módosította: Doleo, ergo sum, Fájok, tehát vagyok! A vigasz sem akármilyen: Alomvilágban él, kinek csak öröme van. Rosszul érzem, de legalább én érzem magam! A kor és a sors hozta magával, hogy az ötvenes években, a „fényes szellők“ nemzedéke más elvárásokat követett, és más mintákat, példaképeket követ a költő napjainkban is. A tempóra mutantur et nos mutamur in illis („változnak az idők és velük együtt mi is”), közmondásos igazsága, ha valahol, akkor a költészetben a vál- tozás/változtatás igénye szinte korparancs. Ehhez a korszakhoz - az ötvenes évekhez - kötődik Tőzsér Árpád költői indulása is. Jól esik elmondani, tehetsége, költői adottsága időben felismerte a frázisok,
