Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Sorstörténelmet élünk és írunk (Dobos László megnyitója)
28 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2009 Magyar Koalíció Pártja 8 évig tagja volt a szlovák kormánynak. Ez idő alatt az én fogalmazásomban a hamu és a parázs szélén táncoltunk. Az MKP sajnos képtelen volt az egyenrangúságnak legalább a szélére jutni. Sajnos, a demokrácia körülményei között sem tudott kiteljesedni a szlovák-magyar viszony. A polilitikai visszapillantótükörben talpig láthatjuk magunkat. Jól kivehetők az 1998-as év sikerei és csalódásai. Az 1998-as és 2002-es parlamenti választások kínos helyze-teket teremtett. Az MKP vezetői eleve lemondtak a Beneš-dekrétumok érvénytelenítéséről vagy az autonómia elveinek az elfogadásáról. E két nagy tétel hosszú időre meghatározta létünket... Ezek alapján azt mondhatjuk, a kormányba jutásunknak nagy ára volt. Voltunk a mérleg nyelve, de ügyetlenül bántunk a helyzet adta lehetőségekkel. Gyakran felszínre került a nagy dilemma, kilépni-e vagy maradni? A kompromisszumot választottuk és azt a reményt, hogy megtapasztaljuk, merre lehet lépni. Illúziók és csalódások egész sora. Ennek az időszaknak egyetlen és legnagyobb eredménye a komáromi egyetem. Jelentős szerepünk volt az Európai Unióhoz való csatlakozásban... Itt tulajdonképpen a mérleg nyelve voltunk. Sajnos, többször szavaztunk, mint tárgyaltunk volna. A megyék s a megyehatárok újraértelmezésétől eltekintettünk, nem vettük figyelembe a történelmi közigazgatási és gazdasági határokat... S a politika olyan megyéket „teremtett”, amely érdekeinek megfelelt. Azaz a magyar lakosság nem formálhatta újjá a valamikori gazdasági élet és a közigazgatás termékenyítő eredményeit. Győzött a demokratikus erőszak. A Dzurinda-kormány különös eséllyel utasította el a magyar kedvezménytörvény alkalmazását... „Győzött a hatalmi erőszak”... A rendszerváltás óta mindmáig megoldatlan a nemzetiségi kultúránk támogatása. Az MKP utolsó kormánybeli éveiben, 2006-ban sikerült 80 millióról 160 millióra emelni nemzeti kisebbségünk kultúrájának támogatását... Sajnálatos és felháborító, hogy a 2007-es támogatás 160 milliós összegét minden tiltakozás ellenére is ismét felére csökkentették. Ebben az évben változott a helyzet és ezt köszönettel fogadtuk. Sajnálatos tény marad azonban, hogy 1919-től a kisebbségi magyarság máig érő létküzdelmet folytat a nyelvünkért, műveltségünkért, anyagi létünkért, egyenlő társadalmi jogainkért... Támaszunk Európa, és éltet a remény, hogy térségünkben egyenrangúsítani kell minden országban a kisebbségek helyzetét. Magyarországon is, meg Szlovákiában is... Az illúziók és csalódások sora ellenére az MKP bizonyította, hogy nemcsak szekér után futó kisfiú, hanem partner is tud lenni... Nem bűnbakokat keresünk, amikor a hiányosságokat felemlítjük, de szembe kell néznünk a történelmi felelősséggel... A mindenkori felelősség szerint. Ha nem ezt tesszük, akkor az elmúlt évtizedek pótkerekeivel körbeforog az alibista történelmi lemez.
