Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Ógörög költők szerelmes versei Csehy Zoltán fordításai
Ógörög költők szerelmes versei 23 DIOSZKORIDÉSZ Együtt esküdtünk meg Erószra Együtt esküdtünk meg Erószra mi, igaz szeretők rég: „Szószipatroszt sohasem csalja meg Arszinoé!” Csalfa a lány, kiürült szavak ezre csak esküdözése, Hűn lángolt a fiú. Néma az isteni kar. Halld Hümenaiosz meg, mint sírnak a lány kapujánál! Esküszegö ágyát sújtsa ezernyi csapás! MELEAGROSZ Boldog e csöppnyi kehely Boldog e csöppnyi kehely, dicsekedve kiáltja világgá: érezhette a kéjt, Zénophilám ajakát! Boldog ezerszeresen! Bár hozzám érne az ajka, s kortyonként inná lelkem aszúborait! Zénophila Pánra megesküszöm én: édes dalt penget a lantod, édes Zénophilám! Pánra megesküszöm én! Hogy menekülhetnék, kis Erószok hadseregével körbekerítve, mikor még levegőt se kapok? Szép alakod megigéz, elepeszt a dalod. Mit akarnék mást? Csakis azt... Mindent! Szétvet a gerjedelem! Lantszó helyett Mondom Erószra, Apollón lantjánál szívesebben hallgatom azt, ha a szép Héliodóra locsog! Gyilkos Erósz Gyilkos Erósz, gyilkos! De minek szajkózzam ezerszer s újra ezerszer, hogy mekkora gyilkos Erósz! Mert arcomba röhög. Ha szidom, csak hízik a mája! Átkozom? Attól csak kiskölyök-izma dagad. Föl nem foghatom, Aphrodité, te azúr hab öléből fölmerülő, hogy szült nedves öled parazsat!?
