Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Ógörög költők szerelmes versei Csehy Zoltán fordításai
PLATÓN Almával doblak meg Almával doblak meg, hogyha szeretsz, gyere, kapd el, szűz öledet díjul add nekem, úgy viszonozd! Ámde ha nem kedvelsz, csak azért is vedd a kezedbe, s gondold át: ami szép, egyhamar összeaszik. Árnyat adó erdő közepén Árnyat adó erdő közepén leltünk a kölyökre, Aphrodité fia volt, orcája tüzes pomagránát, nem hordott hajlott íjat, se tegezt a nyilaknak, szép lombú fákon csüngött fölakasztva a fegyver. Bimbózó rózsák közt dédelgette az álom, elmosolyodva pihent, fentről méhek raja szállt le, és mézet gyűjtött méz ajkát körbebozsongva. THEOKRITOSZ Amarillisz Most Amarillisznek dalolok, gödölyéim a dombon ellegelészgetnek, mert Titürosz őrzi a nyájam. Títüroszom, lelkem, hajtsd őket a rétre, itasd meg forrásvízzel! Títüroszom, csak a szőke bakomra Libia szülte - ügyelj: még fóltüz szarva hegyére! „Mért nem nézel a barlangból ki, csodás Amarillisz? Szívecskédnek mért nem hívsz, tán megharagudtál? Tán közelebbről nézve ijesztő túl pisze orrom és szőrmék, hegyes állam? A fára kötöm magam egyszer. Tíz almát hozok, épp ott szedtem, ahonnan akartad, vedd kegyesen, s holnap friss tíz üti újra a markod! Gyilkos kínjaimon könyörülj! Bár zengedező méh lennék, hogy rejtek barlangüregedbe bejussak, melyet a páfrány véd, és sűrűn fut be borostyán. Megtudtam, ki Erósz. Félelmetes isten! Az anyja rettentő erdőkben oroszlántejjel itatta, lángja alattomosan terjed: fölperzseli testem! Ó, izzó szempár! Bársony bőr! Barna szemöldök! Pásztorlány, fonj át, hadd csókolhasson a pásztor! 20 Ógörög költők szerelmes versei
