Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Ógörög költők szerelmes versei Csehy Zoltán fordításai
Ógörög költők szerelmes versei 19 Erósz szárnyai Koszorút kötözve leltem Erószra rózsafák közt. Hamar lefogtam szárnyát, s boros kupámba dobtam. De jól esett meginnom! Most belülről csikland ezernyi számycsapása. Bathíilloszhoz Gyere, ülj, Bathülloszom le, csupa árny fa lombja hűsít, a levél zizegve libben, remegőn zenél az ágbog. Peithó parányi árja csobog és zenél alatta. Lehet ennyi pompa láttán odébbállni s nem pihenni? Erósz viaszszobra Erósz viaszmását egy kamaszfiú árulta, megálltam én mellette, és nyomban faggatóztam: „A szobrodat hogy adnád? Dór nyelven azt felelte: „Akármit adsz, tiéd lesz! Én nem vagyok szobrász, csak nem bírok együtt élni, többé Erósz tüzével: halálra perzsel engem. ” „Én megveszem s egy drachmát kapsz érte: ágyasom lesz!” No, most lobbantsad lángra Erósz, a szívemet vagy te olvadsz szét a tűzben!
