Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Ógörög költők szerelmes versei Csehy Zoltán fordításai
18 Ógörög költők szerelmes versei kis fecskeként röpült el. Bárcsak tükröd lehetnék, hogy bennem nézd magad csak, bárcsak ruhácska lennék, hogy engemet viselj csak, bárcsak vizecske lennék, hogy bennem mosd a tested, bárcsak kenőcs lehetnék, hogy illatomban úszhass, melled fölött szalagpánt, nyakadra omló gyöngysor, bárcsak sarud lehetnék, hogy engemet tiporhass! Bikának szarvat Bikának szarvat, lónak patát, a nyúlnak lábat adott az ős természet, oroszlánszájba fogsort, uszonyt adott a halnak, szárnyat kapott madárka és elmeélt a férfi. Mi sem maradt a nőnek. Hogyan segítsen rajta? Szépséggel ékesíti: ez lett a pajzs s a dárda. Ha szép a nő, a kard s tűz hatalma összeroppan. Erószhoz Fennhéjázol, alávaló! Gőzöd sincs, kire lődd nyilad! Lődd meg végre, találd szivén rögvest ezt a mesés fiút! Vágyam, hogyha be nem telik, nem dicsér soha lantszavam!
