Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Ógörög költők szerelmes versei Csehy Zoltán fordításai
Ógörög költők szerelmes versei 17 ANAKREÓNI DALOK Álom Teósz poétájáról, Anakreónról szólt az álmom: magához intett, rohantam őt ölelni, öleltem és csókoltam. Galambfehér volt, ám szép, szép s a kéjre sóvár, száján borillat ömlött, reszketve lépett, karját Erósz karjába fonta. Babérjait letépte, s az én fejemre szánta: anakreóni illat szállt szét, én elfogadtam, s balgán fejemre tettem. Azóta nincs megállás: Erósz szeretni sarkall. A fecske Bosszút hogy álljak rajtad, te csacska, locska fecske? Léghúsú szárnyad fogjam s lenyírjam, erre vágytál? Vagy Téreusz módjára a nyelvedet kimetsszem tövestül, azt kívánod? Tündérszép álmaimból Batthülloszt mért raboltad el ily korán, te locska? Egy lányhoz A Tantalosz-leány phrűg tengerparton lett szikla, és Pandión leánya
