Irodalmi Szemle, 2009

2009/7 - Ógörög költők szerelmes versei Csehy Zoltán fordításai

A meteorológus 15 markolta a nehéz, mintegy öt méter hosszú sudarát a fának, és sietve félredobta. A jobb tenyerén felhasadt a bőr. Megnyalta a sebét. Lassan szétnyitotta a sátorlapot, és szemügyre vette az ismeretlent. Nem is­merte. Melléült és figyelte. A faágak nemcsak a mellét szúrták át, hanem a tejes­zacskókat is. Az szétfolyt a sátorlapon, körülvette az ismeretlent mindkét oldalról. Fehér vér! Fehér vér...! Ki vagy te? Ki voltál, amíg léteztél? Csak meghalni jöttél ide, vagy más célod is volt? Kezével végigsimított az arcán, és a tenyeréből foldszagot, vizet és még vala­mi mást érzett... Mit is? Mit? Hozzáért az ismeretlen hideg kezéhez. Felemelte és leejtette. Sírva fakadt. Vércse Miklós fordítása Díjátadás Mizser Attilának és Simon Attilának, valamint Zeman Lászlónak.

Next

/
Thumbnails
Contents