Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Peter Jaroš: A meteorológus
II Peter Jaroš A meteorológus Ott lent valami megmozdult. Bizonyos, hogy mozdult, hacsak nem csal a szemem. Valami fekete folt az, szinte mozdulatlan... Medve volna? Nem, az nagyobb lenne. Az nem medve. És a folt ismét megmozdult. Igen, mozog! A férfi leguggolt, könyökével a térdére támaszkodott, és hosszan bámul lefelé, maga elé. Amikor az erős nézéstől szúrást érzett a szemében, és a tárgyak körvonalai kezdtek elmosódni vagy beleolvadni az árnyakba, kis időre behunyta a szemét. És így volt egy ideig, becsukott szemmel és egy kis görccsel a lábában, a- hogy próbálta tartani az egyensúlyát, elkezdett vele - legalábbis úgy érezte - forogni a világ, az egész hegy, az összes műszer. Hirtelen ismét kinyitotta a szemét, mert alig tudta tartani magát, hogy hátra ne essen, vagy előre ne bukjon. Összerezzent. Az alatta lévő fekete pont - az eddig kissé bizonytalan - egyszeriben jól kivehetően megmozdult. Mozgott és felfelé tartott. Feléje! Csak most tudatosította, hogy az alatta lévő fekete folt tulajdonképpen ember, valószínűleg férfi. Az előbb bizonyára háttal ült neki, és lehajtott fejjel. Lehet, hogy éppen a cipőfűzőjét kötötte meg, vagy az alatta lévő völgyecskét meg a kis vízesést figyelte, éppenséggel ehetett is, vagy csak pihent. Lehet, hogy a jobbra lévő magas fenyők csoportjai kötötték le a figyelmét, avagy a balra lévő kicsi, de tarkái ló fennsík, ahová onnan bizonyára szép volt a kilátás. Most azonban már lépkedett, kapaszkodott fölfelé. A hátán - alig kivehetően - nagy hátizsákot cipelt... A hegytetőn álló férfi hangtalanul és mozdulatlanul egy ideig még figyelte a felfelé igyekvőt, aztán felállt és elfordult. Ránézett a napórára, amit nemrég rajzolt a házikó falára, és mindjárt összevetette a saját órájával. Igen, délután négy óra volt... A férfi sóhajtott, majd elindult, hogy körbejárja a hegyormot, amelynek kerülete mintegy hatvan hosszú lépés lehetett. Megállt a meteorológiai műszerek előtt, de előbb az égboltra nézett. Elkomorodott. A bal térde fölötti zsebéből noteszt vett elő, és fellépett a müszerszekrényhez vezető létra harmadik fokára. Hosszan ellenőrizte a műszereket, aztán a noteszába feljegyezte a hőmérsékletet, a légnyomást, a levegő páratartalmát, a szél erejét és irányát. Hozzáírta még az időpontot. Ismét az égboltra nézett, és megállapította: az éjjel vihar lesz, nem is akármilyen! Mielőtt lelépett volna a lépcsőkről, még egyszer ellenőrizte a műszereket, és mindegyikhez hozzá is nyúlt óvatosan, finoman, mintha törékeny, sérülékeny, érzékeny vérkörü lényekhez nyúlt volna.
