Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Polgár Anikó: Ikarosz anyja (vers)
10 Polgár Anikó Ikarosz anyja I Gyönyörű a hajad, Naukraté! A knosszoszi palota női lakosztályába az oszlopsor felől szűrődik a fény. Sötét hajfürtök, összesöpörve, egy fehér lepedőn. Indul a menet a tengerhez, áldozni Poszeidónnak, aki elnyelte őt, és a mindent látó Héliosznak. II Művész vagy? Inkább gyilkos, úgy hiszem. Miattad halt meg a fiam. A levegőbe dobáltad már csecsemőkorában is („pilóta lesz majd, nem árt, ha megedződik”), s rabszolgának néztél engem is. A babakönyvből a képedet kinyírtam, szétestek a lapok, szétröpültek, mint a müszárnyak gondosan összeillesztett tollai, ha megolvad a képlékeny viasz. Hunčík Péter és Ardamica Zorán átveszik a díjat.
/
