Irodalmi Szemle, 2009

2009/7 - Sulyok Vince: Élt 51 évet, Egyszer itt éltem én is, Giczy János festményei fölé, Isten kirabol, megfoszt, A Sziámi-öböl Buddhája

Sulyok Vince versei

9

szoborlétébe zárva maga, az aranyba,

az arany oltárból áradó ragyogásba,

és arca fblfoghatatlan derű

és arca fblfoghatatlan közöny:

nem érti örömünk és szenvedésünk,

nem érinti örömünk-szenvedésünk,

kis féreg-létünk tülekvö nyüzsgése,

ahogy sarutlanul ellépdelünk

előtte a hüs márványlapokon,

az arany Buddha előtt, akihez

nem ér, nem érhet ima szava se,

mert ima sincs miért,

mert az, amitől félnénk és futnánk:

végül is elkerülhetetlen,

végül is elkerülhetetlenül

elér egyszer mindannyiunkat,

s magunkra öltjük mi is (röpke pillanatra bár)

megmerevedett mosolyát mielőtt arcunk és testünk porrá omolna,

mig a pálmák közt tovább zúg a szél,

míg a parton tovább zuhog a tenger,

mint akkor is, mikor még nem volt ember,

mint akkor is, mikor már nem lesz ember.

Cha-Am, Thaiföld, 1997. 4. 7.

Tőzsér Arpád munkásságához Lauer Edith és Duba Gyula gratulál.