Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Sulyok Vince: Élt 51 évet, Egyszer itt éltem én is, Giczy János festményei fölé, Isten kirabol, megfoszt, A Sziámi-öböl Buddhája
8 Sulyok Vince versei Isten kirabol, megfoszt Isten kirabol, megfoszt mindentől, amit szerettem a létben. Nem várja, hogy önként lemondjak róla. Nem várja beleegyezésemet. Nem várja beletörődésemet se. Megértést sem vár tőlem el. Nem ád haladékot se. Útszéli rablóként valahol leterít. Megfoszt múltam kicsiny kincseitől. Megfoszt az emlékezés gyönyörétől. Napjaim mézét elirigyli. Virágzó alkonyatom elrothasztja. Arcom színe lesz pergament sárgája. Vérem feketére fagy ereimben. Reményeim, vágyaim, álmaim kegyetlenül tapossa sárba. Testem nyiivekkel zabáltatja fel. Hiába lenne minden ellenállás, nevetséges a kétségbeesés. Lázadásomból, tiltakozásomból végül akkor is csupán vödömyi csont és hamu marad vissza. Torrevieja, 2005. / 0. 6. A Sziámi-öböl Buddhája Nézi Buddha az örök tengert, száz évek szállnak, nézi Buddha - mozdulatlan maga - a partra szaladó hullámok örök sodrát-rohanását, ahogy mérik a megmérhetetlent, a kezdet és vég nélküli időt, az ismétlődésben is változatlant, a változásban is örökkön ugyanazt; nézi Buddha s a mosolya aranyba fagyva, mosolya beledermed valami túlvilágba, valami érzékelhetelen léttelenbe,
