Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Gál Sándor: Megőrzött pillanatok, Lépcsők (lírai jegyzetek)
4 Gál Sándor ka jelentette a kivezető utat, a megoldást. Most, több mint négy hónappal a gyo- mormütétem után ismét az látszik beigazolódni, hogy felépülésem lépcsőfokain így és ez által jutok, juthatok felfelé. Vagyis erőmhöz mértem naponta dolgozom újra. írok. Igyekszem kiimi magamból a rákot. Kiiktatni az okozott fájdalmakat, s a csonkolt belső szervek működését rendbe tenni, hogy a legyengült szervezet erőre kapjon. Úgy tűnik ma már, hogy ennek a „módszernek”, ha lassan is, de mutatkozik az eredménye. így belátható időn belül - két-három hónap — létrejöhet egy elfogadható szellemi és testi egyensúly. Ebből következik, hogy e félelmetes küzdelemből, lehet hogy én kerülök ki győztesen, s nem a rák (?) Létezésem tere hihetetlenül beszűkült. Egy szoba, faltól-falig, egy falu határa a lenti patak mellett didergő nyárfák árnyaitól a hegyélen futó útig. Belátható és bejárható terep. Látszatra olyan beszűkülés, amely magában rejti az igénytelenség ódiumát, aminél félelmetesebb bajt elképzelni sem tudok. Ám ez - bár önmagában realitás - mégis csak látszat. Mégpedig azért, mert mellette és benne egy belső, mérhetetlenül tágas világ is létezik, amelyet megismerhettem, s amely megmaradt bennem tapintható és felidézhető valóságként. így az idő bármelyik pillanatában ott állhatok a leghatalmasabb óceán előtt a fövenyen, hallgathatom a hullámok súlyos görgését, érezhetem a partra sodort tengeri növények nehéz illatát, s megtapinthatom a tenger csiszolta fekete köveket... És fent az északi part beomló, komor sötétégét is magam elé varázsolhatom. Vagy a sequoia gigantica méltóságát, történetét és történelmét... Nincs semmi beszűkülés! A távolság és a tágasság - bennem élő végtelen. Egység. Szétbonthatatlan egész! John Lauer, a díjak egyik alapítója, mellette Koncsol László és felesége, valamint Kormos Valéria újságíró
