Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Gál Sándor: Megőrzött pillanatok, Lépcsők (lírai jegyzetek)
I Gál Sándor Megőrzött pillanatok 1 A tűz emléke. Kék lobogás a szilvafa felett. Lángok hangja - hangok lángja. Az égre szálló fekete füst gomolygásában alkonyidőn megéled az elüszkösödö gerendák leomló robaj lása. A reménytelen küzdelem szívemben él kitörölhetetlenül. 2 Amikor a leventék célba lőttek, a sárga agyagfalba fúródott ólomgöböket halas bicskámmal kivájtam. Gyertyát gyújtottam, az ólomgöböket kanálba tettem, s megolvasztottam a gyertyalángon. A megolvadt ólom ezüstösen remegett-hullám- zott a kanálban. Homokba öntve csodaalakokká szilárdultak, s változtak mesebeli lényekké, végül csatákat vívó harcosokká lettek. Egy februári napon a leventéket egyenruhába öltöztették és többé egyikőjük sem hasonlított korábbi önmagára. Nem látszott a testük és nem látszott a lelkűk. Eltek, de másokként, mint azelőtt. Eltek parancsszóra. Valahányan odavesztek a legutolsó nagy tankcsatában a Vértes alatti síkságon, Álba Regiát védve. Nyugvóföldjük Zámoly, a zámolyi temető alsó szeglete. Ha arra járok, hallani vélem hangjukat. Megszólítanak az otthoni szavak ízével a gesztenyefák virágai mögül. Tekintetüket magamon érzem, ahogy követik utamat a Királyi Város felé... 3 Ez az itthoni lugas Noé bárkája. Örök kikötő, vasoszlop horgonyokkal. Az időn kívül eső derű és nyugalom biztonsága. Életem tűnő percei ide gyülekeznek kitölteni a hullámtalan teret. Ahogy a madárpárok is, fészekrejtő biztonságot találva a lugas megújulásának idején, amikor a szőlővirágok zöld csillagparányai libegnek alá a lugas sűrűsödő magasából. A felhők fodrai alatt gólyák köröznek és fecskék villannak feketén a napözönben. És az Örök Bárka megtelik békességgel.
