Irodalmi Szemle, 2009

2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.

Magyar líra és epika a XX. században

75

De hogy hittem volt,

arra naponta emlékeztetem magam.

És nem hocsájtok meg senkinek.

(Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből)

A személyiség válságának problémájára Petri György válasza nem a líra el- személytelenítése, mint Weöresé vagy a korai Tandorié, hanem e válságnak mint afféle becketti végpontnak sallangoktól mentes, illúziótlan regisztrálása, hol kommentároktól kísérve, mint első kötetében {Magyarázatok M. számára, 1971), hol a- zok nélkül, mint a másodikban {Körülírt zuhanás, 1974). Petri György nem köt különbékét, mint Szabó Lőrinc, tudja, amit József Attila utolsó éveiben talán már sejtett, hogy az Egész bölcseleti alapú megragadása kudarcra van ítélve, s Pilinsz- kyvel ellentétben, a hittel és transzcendenciával szemben is szkeptikus. Petri György a személyiség válságát tematizáló líra - talán furcsán fog hangzani - utolsó klasz- szikusa irodalmunkban, aki úgy halad tovább elődei útján, hogy „a kétely mozzanatát a nyelvhasználatba is beépíti, a nyelvhez való viszony szintjén is kiélezetten mutatja fel”.(3‘,) Egyrészt az irodalmi nyelv egyezményes konvencióinak rombolásával, más esetekben a versírás folyamatának tematizálásával, vagy a róla való, a konceptualista művészetre emlékeztető beszéddel.

Mikor helyzetek és gondolatok világosan egymásra utalnak, de anélkül, hogy vissza lehetne vezetni egyiket a másikára: s ha szó sincs

következtetésről, se szükségszerűségről,

mint fák a gyökerükre

mégis úgy utal

egyik a másikára

megfoghatatlanul:

akkor a költészet elérte célját.

(A költészetről)

Mint levetett cipő szaga, bepácol az éjszaka.

Viszketőn belepnek a vétkek alvó arcát a zsírréteg.

Bűneid körülvesznek, hirtelen öreggé tesznek.

Nem tetszenél most a kedvesnek,