Irodalmi Szemle, 2009

2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.

Magyar líra és epika a XX. században

73

pedig két idegenbeli nehéz (Roma, Juventus!) mérkőzés után végre hazai pályán játszik. (Ez már

(Koratavasz)

Vajon vers-e még az ilyen szöveg? - kérdezheti joggal a meghökkent olvasó. Ahogy a 20. század elején Kandinszkij, Malevics, Duchamp, Mondrian és mások képei láttán kérdezhette. Festmény-e ez még? Még az ítéleteiben oly megbízható Lengyel Balázs is, elismerve a költőnek a kísérletezéshez, horribile dictu, meg- botránkoztatáshoz való jogát, kételyeinek is hangot adott a Talált tárgyról írt kritikájában: „Mert ha a jelzés, a jelekkel való közlés reménytelen, minek akkor írni? Micsoda akkor a művészet?”'341

A minden értékre fogékony Lengyel Balázs fenntartásai is mutatják, Tandori a magyar lírában átlépett egy határt, ahová sem a nyugatos, sem a népi líra hívei nem tudják követni, még ha akarnák sem. Mégis, mára sokat szelídült a Tandori- szövegekkel szembeni ellenállás. „Mit tekint Tandori szövegképző nyelvi anyagnak? - kérdezi Tarján Tamás. - Nem ugyanazt, mint a nyelvtudomány vagy a szövegről hagyományosan gondolkodó irodalomtudomány. Ugyanis az ő elsődleges nyelvi készlete mindaz, ami az írógép klaviatúráján megtalálható: ami gépelés közben és által rögzíthető, előhívható. Ebben a vonatkozásban nem pusztán betű és szám egyenrangú, de a () (zárójel) az = (egyenlőségjel), a § (paragrafüs) sem alább- való nyelvi tényező a betűknél és a számoknál. Ez a kiterjesztés a (költői) nyelv változott fogalmát (új anyagegyüttest, eszköztárat) adja leckéül a befogadónak.”(35) A Koppar Köldüsben Tandori a szövegszerüséget még erőteljesebben hangsúlyozva, odáig merészkedik, hogy a gépelés közben vétett hibáit is benne hagyja a szövegben.

MEGJött telefonod. Nem vagy rendben magaddal, mondod, belső feszültség. Mégis érdeklődsz sokat jól Bonn milyen meg viczelsz is. Jo telefon lene, de en is feszült vagyok, nem tudom, mint, meleg frontos-paras nap, tálán, ma van ez, hogy mondom: kicsit kezdek lerobani, sok kezd lenni ennyi idő otthontl távol.

(EZMOST REMELEM TÉNYLEG UTOLSÓ ATIRAS VERS)

Izgalmas és nem minden tanulság nélküli Tandori Dezső költészetének kritikai recepciója sem. Lengyel Balázs nem az egyetlen tekintélyes irodalomkritikus, aki a hetvenes években fenntartásait fogalmazta meg Tandori lírájával szemben. Kifogásai, melyek a nyugatos-újholdas líraeszmény princípiumaiból fakadtak, érthetők. A Talált tárgyban Tandori jó hangosan becsapta a kaput minden olyan költészeti iskola előtt, amely a magyar líra karakterét több mint fél évszázadon át meghatározta. Kulcsár Szabó Ernő majd két évtizeddel később egészen más irányból bírál; a