Irodalmi Szemle, 2009

2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.

72

Grendel Lajos

C

d

d

c

d

c

(aztán mégis folytatta és befejezte.)

(A szonett)

I.

Kérdőszó; jelző (határozó);

(lét-)ige (feltételes jelen); névmás (3. sz. „részes”); Időhatározó

II.

1.); 2.);

3.); 4.); 5.).

1. ) kérdőszó;

2. ) jelző (határozó)

3. ) Hiányzó (lét-)ige (feltételes jelen);

4. ) névmás (3. sz. „részes”);

5. ) időhatározó

(Az innenső és a túlsó part)

Másfelől a szövegekben a transzcendencia teljes trónfosztása, a vers szimpla használati tárggyá való lefokozása, ami „itt valóban nem több, mint ami; nem utalás valami másra, nem közvetítés, transzcendálás, kiemelkedés”, vagyis „a lírai teleo- lógia, az élménytől a kifejezés felé tartó mozgás felfüggesztése”.'331 Ez a költői stratégia vezet át Tandori Dezső harmadik kötetéhez (A mennyezet és a padló, 1976) s újul meg a kilencvenes évek olyan kiemelkedő köteteiben, mint a Koppar Köldiis, 1991, a Vagy> majdnem az, 1995 és A Semmi Kéz, 1996. Tágul a költő magánéletének, hétköznapjainak mikrokozmoszává, valamiféle monumentális naplóvá.

Most már csaknem biztosra vehető, hogy bajnok lesz a Cagliari. Vasárnap pontot vitt haza Torinóból, és a befejezés előtt hat fordulóval két ponttal vezet. Ráadásul a Juventus Firenzébe utazik, a szardíniái bajnokjelölt